Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Bódis Mária: Színi élet a Duna két partján, 1867-1885 117-122

szögletu téren (ma Blaha Lujza tér) 1874. április 24-én megtörténik az alapkőletétel. Rákosi Jenőt kinevezik igazgatónak (aki társul Molnár Györgyöt veszi maga mellé). 1875 augusztusában az új színház átveszi a Nemzetitől a népszínművek szöveg- és kottaanyagát, és már-már beadja derekát az átszerződéshez a műfaj két óriása, Blaha Lujza és Tamási József is. Majd nagy ünneplések közepette lezajlanak a Nemzetiben az utolsó népszínmű-előadások. Folyik a sajtó hírverő akciója (Rákosi Jenő hírlapi stábja működésbe lép!), és 1875. október 15én zajos sikerrel megnyílik a Népszínház! „A tömegeket, a felemás népet is a magyar Géniusz jogara alá hódítani: már a Népszínházra vár. Erre vár a feladat, hogy az idegent magyar szóra tanítsa s azt vele megkedveltesse, a nép műveltségét a könnyebb súlyú műfajták művészi gazdagítása révén is emelje, a gondjaira bízott népszínművet a kor igényeihez képest fejlessze, a színi művészetet - a drámairodalmat is beleértve - a Nemzetiével párhuzamos törekvéssel az életvalóság reális irányában megújhodása elé vigye s így a minden téren feleslegessé vált otthonos német drámai múzsát a mindig szívesen látott vendég szerepére utasítsa - a teljesen magyar Budapesten" írja Verő György A Népszínház Budapest színi életében című munkájában. Hogy a népszínműnek, az operettnek és egyéb könnyű fajsúlyú színműveknek saját hajlékot emeltek, azzal nemcsak tehermentesítették a Nemzeti Színházat, hanem megszüntették addigi hegemóniáját is. A magyar nyelvű színjátszás második palotája elvonta a könnyű műfaj rajongóit, és arra kényszerítette a Nemzeti Színházat, hogy nevéhez méltó módon a nemzeti színjátszást magas fokra fejlessze, hogy a nemzeti drámairodalomra még nagyobb gondot fordítson, s hogy játékkultúrájában és műsorpolitikájában az európai színjátszás színvonalához emelkedjék. A Nemzeti Színház nemcsak Pest-Buda, hanem az egész ország színháza, nagy helyzeti előny számára, hogy az egyetlen állami támogatású intézmény. Ugyanakkor ez korlátokat is jelent. 1867-től, amikor a Belügyminisztérium fennhatósága alá került, mint „fejedelmi szubvenciót" élvező színház kénytelen a hivatal befolyását tudomásul venni. A kiegyezés utáni átmeneti esztendőkben több-kevesebb hozzáértéssel rendelkező arisztokraták kapják meg az igazgatói széket. A változás 1873-ban áll be, amikor igazi színházi szakember, Szigligeti Ede kerül az élére - olyan intendánssal, mint báró Podmaniczky Frigyes. Ekkor és általuk indul meg az a művészi fejlődés, amely virágzását Paulay Ede igazgatása alatt éri majd el. A Nemzeti Színház 1869-től felügyelete alá veszi a Színművészeti Tanodát, s a vidékről szerződtetett nagyságok mellé új nemzedéket nevel, amely alapja lesz Paulay hatalmas színészgárdájának. A Nemzeti szerény, előkertes, klasszicista épületét 1875-ben átalakítják. Skalniczky Antal a városfejlesztési elképzelésekhez méltó homlokzatot tervezett a régi elé. A bővítéssel és az alapos technikai felújítással megteremtődik a lehetőség a modernebb előadásmódhoz. 1875 után a könnyű műfajok nélkül elsősorban a komoly drámai és operai előadásoknak szentelhetvén energiáit, a színház hatalmas előrelépést tesz. Szigligeti igazgatása alatt gazdagodik a modern külföldi drámák repertoárja és az új magyar szerzők sora, élükön magával Szigligetivel. Hódít az ún. szalondráma, azaz a korabeli társalgási színmű, amely a kialakuló polgári életérzés és életstílus színpadi kifejezője. Erkel Ferenc operaigazgatósága alatt színre kerülnek a nagy operaszerző kortársak, közöttük igen hamar az első Wagner-mesterművek. Szigligeti Ede halála után, 1878-tól Paulay Ede kerül az igazgatói posztra. Korábban Szigligeti mellett látott el művészi vezetői, főként rendezői funkciókat: beletanult a színházvezetésbe. Az ő korszakát nevezik a Nemzeti „aranykorának", az ő nevéhez fűződik a legnagyobb színházművészeti diadal: a drámatörténeti sorozatok mellett színre vitte Vörösmarty Csongor és Tündéjét, azután Madách Az ember tragédiája című, addig színre alkalmatlannak tartott drámáját. Ezek a produkciók már egyértelműen jelzik, hogy a rendezői munka végre kivívta a maihoz hasonló művészi helyét a színpadi alkotásban. Paulay alatt tovább gazdagodik a színház műsora: a magyar társadalmi dráma életjogát Csiky Gergely darabjai vívják ki, a külföldiekét a francia szerzők sora, a klasszikusok repertoárjának bővülésével megjelenik a magyar színpadon az első ókori mű: Szophoklész Antigonéja. Híresen 120