Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

Stefánia út)-Dózsa György út határolta területre. Az első változat még sokat megőrzött korábbi elgondolásaiból. A telek nyugati csúcsán már álló Nemzeti Sportcsarnok környékét a felépítendő nagy sportpalota és egy kisebb tornaterem számára tartotta fenn, ettől keletre következett két edzőpálya az atléták és a labdarúgók számára ötezres lelátókkal. A két pályát mintegy keretbe foglalták és egyben el is választották az árumintavásár fő- és melléképületei. Nyugat felé továbbhaladva lehetett elérni a nagystadiont és a vele szomszédos autó- és bicikliparkolót. A stadion lelátójának három szintjén - a földsánctribün és a két vasbeton tribün húsz szektorra osztott körlépcsőin - húszezer ülőhely és 48 ezer állóhely várta volna a szurkolókat. A legfelső szint 24 ezer nézőhelyét fedél védte a tűző naptól és az esőtől. Hajós az Istvánmezei úttól északra helyezte el az ötezer nézőre tervezett, ötvenméteres nyitott versenymedencét és a 33 1/3 méteres fedett uszodát, melyekhez délről gyepes napozó is csatlakozott volna (24. kép). Az építkezés a Millenáris versenypálya felújításával egészült volna ki.

173 Miközben Hajós szorgalmasan gyártotta terveit, a hivatalok is foglalkozni kezdtek a stadion ügyével. A Budapesti Földigénylő Bizottság 1946 végén felhívást intézett a Fővárosi Közmunkák Tanácsához, hogy a Nemzeti Stadion végleges helyét mihamarabb jelölje ki. A Közmunkatanács e célra az Aranyhegyet szemelte ki - bár ennek a megvalósítása pillanatnyilag nem tűnt időszerűnek -, továbbá néhány 40-60 ezres nézőterű sportpálya megépítését is fontosnak tartotta. így került szóba ismét hivatalos részről a régi lóversenytér területe, valamint a Nádor-kert, a Ferencváros-pálya és egy angyalföldi helyszín. A nagyobb befogadóképességű, korszerű pályák építése valóban égető szükség volt már. A sportversenyeket, különösen a labdarúgó-mérkőzéseket a közönség tömegesen látogatta, a korhadt, vén lelátók erősen túl voltak terhelve, és csak az volt a kérdés: hol és mikor következik be a katasztrófa? Csak a szerencsének volt betudható, hogy amikor 1947. május 4-én, a magyar-osztrák meccsen csakugyan leroskadt az Üllői úti pálya lelátójának egy része, a 250 lepotyogó néző közül senki sem halt meg.

174 A régi lóversenytéren 1947. tavaszától egymást érték a szemlék, július végén pedig a közmunkatanács úgy döntött, hogy a területet a hatvanezres „Népi Stadion" és a kapcsolódó sport- és szociális intézmények elhelyezésére „városfejlesztési és városrendezési szempontból alkalmasnak találja és erre a célra kijelöli".

175 Hajós Alfréd és Weichinger Károly

176 nem sokkal ezután felterjesztett a közmunkatanácshoz egy elrendezési tervet, amelyen katonás rendben sorjáztak egymás mellett a különböző csarnokok és pályák. A rajzon az észak-déli tájolású, kb. hetvenezres, fedett nézőterű stadion az Egressy út és a Vorosilov út összefutásánál állt, két oldalán egy-egy edzőpályával. A Nemzeti Sportcsarnok felé eső részen egy sportotthon, egy fedett teniszcsarnok és néhány teniszpálya helyezkedett el, míg a Millenáris és az Istvánmezei út közé a korábbi tervekből már ismert nyitott és fedett uszoda, valamint a kapcsolódó strandterület került. A zaj- és légszennyeződést csökkentendő az egész telepet kettős fasor választotta volna el a környező nagy forgalmú utaktól. A gyakorlópályák kivételével minden létesítmény külön bejáratot kapott a fasor nyiladékain keresztül - a stadion északi és déli bejáratához autóparkoló is tartozott volna. A logikus, de eléggé unalmas tervet a közmunkatanács elfogadta ún. elhelyezési „iránytervként".

177 Csakhogy a parlagon heverő telekre más is szemet vetett. A remek szakszervezeti és munkásmozgalmi kapcsolatokkal rendelkező, de még otthontalan Vasas Sport Club önálló stadionra tartott igényt, s azt éppen itt óhajtotta felépíteni. (Az egyesület vezetői 1947 augusztusában ezt egy levélben be is jelentették a polgármesternek, s tájékoztatásképpen azt is közölték, hogy élvezik a Magyar Kommunista Párt támogatását.) A gyeplabdázók ugyancsak igényt tartottak a Magyar Hockey Club bombakárt szenvedett pályájának területére az ekkor még álló víztorony mellett.

178 A kultuszminisztérium tanácstermében december 2-án értekezletet tartottak a stadion ügyében a MOB, az Országos Tervhivatal, több minisztérium, a Nemzeti Sport Bizottság, az FKT és a Nehézipari Központ képviselőinek részvételével. Az értekezlet egyetértett abban, hogy mivel a Nemzeti Stadion építésére nincs anyagi fedezet, a régi lóversenytéren egy ennél szerényebb, de az átlagosnál nagyobb, országos érdekű sporttelepet kell létrehozni. A beruházást már korábban felvették a budapesti hároméves tervbe, de a finanszírozásra a főváros nem tudott elegendő összeget fordítani. Ekkor fölmerült, hogy a stadion magánvállalkozásban is megépülhet - akár mint több egyesület által használandó nagypálya, 56