Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

12. kép. Árkay Bertalan és Borbíró Virgil aranyhegyi stadionjának látványterve (1933) Tér és Forma, 1933/12. 399. kintett. Mivel mindketten „az összes sportágaknak otthont nyújtó sportfórum" építését tartották kívánatosnak - amelyhez szükség esetén olimpiai falu is csatlakozhat -, a komplexum területigényét 40-80 hektár között határozták meg. A Vérmezőt, az újlaki téglagyárat, a régi lóversenyteret és a Nádor-kertet kis méretük, a pesti oldal megfelelő nagyságú területeit (Rákos, a Vizafogó, Angyalföld) pedig rossz levegőjük miatt vetették el. Mivel a nagy tömegeket vonzó labdarúgás és atlétika mellett a hagyományos és újdonsült magyar sikersportoknak is otthont kívántak építeni, számba vették az úszás, a tenisz, az evezés és a vitorlázórepülés sajátos igényeit is. Mindezen adottságok összességét pedig Óbuda északnyugati sarka, az Aquincummal egy magasságban lévő Aranyhegy környékén találták meg.

94 Borbíró, mint városrendezési kérdésekre érzékeny építész, arra is felfigyelt, hogy az aranyhegyi sportcentrum felépítése a Budapest más kerületeihez képest évtizedes infrastrukturális lemaradásban lévő Óbudának az igazi fővárosi életbe való bekapcsolásához is impulzust nyújthat. Mindez természetesen a terület közművesítése és közlekedésének jelentős megjavítása nélkül elképzelhetetlen volt. Borbíró számára ezért a stadionhoz kapcsolódó beruházások a sportépítészeti feladatokkal egyenrangúak voltak s az általa két évtizeden keresztül készített tervváltozatok mindvégig ezt a szellemet tükrözték.

95 Maga a stadion, a 177 méter magas, szabályos formájú Aranyhegy keleti lejtőjébe vágva, a klasszikus amfiteátrumszerű kiképzést követte volna. A tervek szerint a valamivel talajszint fölé emelt nyugat-keleti tájolású labdarúgópálya és a 400 méteres futópálya körül így három oldalról zárt, a keleti oldalon nyitott tribün emelkedett, ahová a közönség rámpákon sétálhatott fel. Az ötven sorban elhelyezett 72 ezer ülőhely legtávolabbika 106, ill. 155 méterre volt a pálya közepétől. (A hegy felső lejtőjén igény szerint kialakítható további ülősorok megépítése esetén a stadion befogadóképességét 120 ezerre lehetett növelni. Ez esetben a legnagyobb nézőtávolság a hosszanti tengely mentén 204 méterre nőtt volna.) Bár a terv nyitott lelátóval számolt, Árkay és Borbíró lehetségesnek tartotta egy 40 méterre előreugró könnyű vasszerkezetes tető építését is. A lezáratlanul maradt patkótribün északi és déli végéhez egy-egy 15-20 ezres, keletről ugyancsak nyitott melléktribün tapadt volna: ezek a déli 30x50 méteres úszómedencére és az északi teniszpályára néztek. A nagystadion lelátóihoz keletről két modern fejépület is csatlakozott volna, bennük irodák, öltözők, büfék, az emeleten pedig kétpályás fedett teniszcsarnok, ill. a vívó-, birkózó-, ökölvívó- és tornasport csarnoka kétezres lelátókkal. A fejépületek vonalában észak-déli irányban húzódó Aranyhegyi út egyszerre szolgált volna a stadionok lezárásaként és egyik fontos közle33