Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

úgy nyilatkozott, hogy a múzeum fontosnak tartja ezt a gyűjteményt, s célszerűnek vél a főváros egész területére vonatkozó olyan rendelkezést, amely szerint a bontásoknál előkerülő téglák egy-egy példányát a Történeti Múzeumba be kellene szolgáltatni. A gyűjtemény felállítására, illetve elhelyezésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha befejeződik a kiscelli kastély helyreállítása. Még 1940-ben is foglalkoztak a téglagyűjteménnyel,

33 végül is azonban - valószínűleg helyhiány miatt - lekerült a napirendről. A fenti gyűjteményekhez, feladatokhoz a központi igazgatón kívül, az 1940. szeptemberi állapot szerint 7 tisztviselő, azaz tudományos munkaerő állt rendelkezésre. A szakmai munkájukhoz szükséges tanulmányutakat - a Kuzsinszky Bálint vezetése alatt kialakult gyakorlat szerint - ezekben az években is biztosította a Fővárosi Tanács fizetéses szabadsággal és pénzügyi fedezettel. Kopp Jenő, a képtár igazgatója 1939 márciusában 14 napos utat tett Olaszországban, képzőművészeti gyűjtemények és kiállítások tanulmányozása céljából. Májusban Horváth Henrik Rómában volt, ahol előadást tartott a magyar reneszánszról. Júliusban részt vett Londonban a XV. nemzetközi művészettörténeti kongresszuson. Korábban ott volt a Brüsszelben, Stockholmban és Svájcban rendezett kongresszusokon is mint a fővárosi múzeumok képviselője, s előadásokat tartott. (Aktív részvétele elismeréseként, második magyar tagként, megválasztották a kongresszusokat előkészítő állandó bizottságba.) 1939 októberében a tanács kérésére tervezetet nyújtott be a múzeumi szervezet tudományos tisztviselői tanulmányútjainak egységes szabályozásához. Ebben 3 hetes tanulmányutakat javasolt Athén, Berlin, Bécs, London, Párizs, Róma és Stockholm úti céllal. Ettől eltérően 1940-ben a képtár művészettörténésze, Turchányi Erzsébet több mint féléves tanulmányutat kapott Bécsbe. A római korral foglalkozó Szilágyi János 3 hetes tanulmányutat tett Ausztriában.

34 A Fővárosi Tanács továbbra is támogatta a tudományos munkák kiadását. A folyamatosan megjelenő Tanulmányok Budapest Múltjából című periodika mellett 1940-ben tanácsi határozat született - az 1937-ben megjelent XII. kötet után - a Budapest Régiségei XIII. kötetének kiadására. Szerkesztésével Horváth Henriket bízták meg.

35 Közben megkezdődött a felkészülés a háborús helyzetre. A múzeum életében ennek első írásos nyomát az 1939. márciusi állapotról adott jelentésben találjuk, amelyben a teendők felsorolása között megemlítik, hogy „folyik a légvédelmi berendezések foganatosítása" is.

36 A március végén kiadott polgármesteri határozat szerint a főváros légoltalmának egységes irányítása érdekében az összes üzem és intézmény a légoltalmi intézkedések szempontjából a polgármesteri XIV. (légoltalmi) ügyosztályhoz tartozik.

37 A decemberben kapott újabb határozat arról szól, hogy a fővárosi hivatalok, intézmények vezetői 1940. február 5-ig jelentsék be: az 1901-1904 között születettek közül kiket soroztak be és közülük kiket hívtak már be katonai szolgálatra.

38 1940 januárjában már légoltalmi parancsnokokat kellett kijelölni.

39 A Régészeti és Ásatási Intézet fél évvel későbbi jelentése szerint „a katonai behívások miatt átmenetileg csökkentett erővel folyik a konzerválás és a leltározás". A Középkori Kőemléktár alkalmazottja, Virágh Antal így emlékezik vissza az akkori helyzetre: Lengyelország megtámadása után „nem gondoltunk még súlyosabb következményekre, de szemlátomást észre lehetett venni, hogy lassan ugyan, de nálunk is megbénult minden. Még voltak itt-ott ásatások, de egyre kevesebb létszámmal. Részben már egy pár ásatási munkást katonának hívtak be, részben egyre kevesebb pénz jutott erre a munkára ... 1940-ben pedig majdnem teljesen leállt a munka."

40 Az eddig megtett légoltalmi intézkedésekről és a háború esetére javasolt szükséges védelmi és biztonsági intézkedésekről felterjesztett jelentés szerint az újkori gyűjtemények anyagának háromnegyed része már a kiscelli kastélyban van, a városligeti épület pincéjében a különösebb gondozást nem igénylő kőemlékek és kovácsoltvas tárgyak maradtak. A kastély légoltalmát veszély esetén a kerületi tűzoltóság veszi át. Az igazgatóság rendelkezése szerint légiveszélykor a kastélyban csak a gondnok, a két bentlakó munkás és a légoltalmi személyzet tartózkodhat. Tűzveszély elkerülése céljából a padlást kiürítették és ellátták a tűzoltáshoz szükséges felszereléssel (10 köbméter homok, 6 hektoliter víz tárolásához szükséges edény, 6 csákány, 6 lapát, 6 vödör.) Óvóhely nincs. A városligeti épületben a hivatalos időn túl csak a portás és a légoltalmi személyzet tartózkodhatott. Megfelelő óvóhely itt sincs. A Fővárosi Kép276