Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

Ráadásul a rákosi terv oly nagyszabású volt, hogy azzal szemben minden következő ellenjavaslatnak is hasonló arányokat kellett felvennie. Ekkor derült ki, hogy az OTT, amely a stadion felépítéséért folytatott propagandát vezette és a közvélemény várakozásait alaposan felcsigázta, tulajdonképpen maga ásta meg a vérmezői aréna sírját. A másfél évtizedes vita során ugyanis már nem egy önmagában álló sportpálya, hanem egy kisebbfajta sportváros felépítésének igénye fogalmazódott meg. A Vérmező pedig a maga 13 hektáros területével ennek már nem tudott megfelelni. Az utolsó szög talán éppen akkor került a koporsóba, amikor Vadas Gyula 1928 elején a Testnevelés című folyóiratban megjelent elméleti tanulmányában áttekintette a közelmúltban épült külföldi stadionokat. Megállapította, hogy kétféle iskola létezik: az egyik szerint a stadion csak egyetlen arénát jelent - ilyen volt a párizsi colombes-i, a berlin-grunewaldi és a bolognai stadion -, míg a másik a stadiont komplett sportligetben helyezi el - így épült a 45 hektáron elterülő frankfurti és a 70 hektáros kölni sportcentrum. E cikk egyrészt világossá tette, hogy az egyes javasolt területek, méretüknél fogva, melyik verzió megvalósítására alkalmasak, másrészt közvetve azt sugallta, hogy először a követendő koncepciót - aréna vagy sportliget - kell kiválasztani, s a stadion majdani helyének meghatározását ehhez kell igazítani.

61 Az OTT ekkor újabb ismertetést adott a helyzetről, ami azonban semmivel sem vitte előbbre a stadion ügyét, hiszen megint csak a Vérmező gondolatával hozakodott elő. Pedig ekkorra már általában 80, sőt 100 ezres nézőszámok voltak forgalomban, ami véglegesen kivette e területet a józan számítások köréből. Mégis a nyilatkozók megválogatásával vagy éppen a tendenciózusan átszerkesztett nyilatkozatokkal az OTT azt sulykolta, hogy Budapesten ez az egyetlen stadionépítésre alkalmas hely. A rákosi rétnek homokos talaja és tökéletlen közlekedése miatt szépen jutott a bírálatokból, de nem járt jobban az Újpesti-sziget és az Óbudai-sziget sem.

62 Csakhogy mindez már elkésett: a vita a sportliget javára dőlt el, és az egyre nagyobb komplexumokat tervező építészek képzeletét többé nem lehetett megzabolázni. Vadonatúj tervezet került forgalomba 1928 nyarán, amikor Póka-Pivny Béla,

63 a Magyar Külügyi Társaság egyik titkára éppen a társaság idegenforgalmi szakosztályának ülésén terjesztette elő elképzelését a Herminamezőn építendő stadionról. (E helyen ma az M3 autópálya bevezető szakasza és a B VSC sporttelepe található.) Az előadás szövege hamarosan tanulmány, majd önálló füzet formájában is eljutott a közönséghez. Póka-Pivny szerint a stadion ügye mint „mélyreható általános érdekű, nemzeti feladat, sok hazafias, szépészeti, szociális és idegenforgalmi vonatkozással" komplex tanulmányt igényel, a figyelembe veendő szempontok közül azonban kiemelkedik a megfelelően szép környezet és a jó közlekedés követelménye. A stadion a szerző szerint a kultusz és a reprezentáció eszköze is - „a magyar test és a magyar lélek fejlesztésének fókusza", „kifejezője büszke vágyainknak, visszatükrözője integritási akarásunknak". Elősorolván a korábbi elhelyezési tervek néhány erényét és számos baját, megállapította, hogy a stadiont mindenképpen a jóval népesebb Pesten kell fölépíteni, annak is a legsűrűbben lakott VI. és VII. kerülete szomszédságában. Innen már, Póka-Pivny számára, önként adódott a Herminamező, e „lehetetlenül elhagyott, elárvult, rendezetlen hely" felfedezése. A szerző szerint a szomszédos rákosi pályaudvar- a létesítendő Stadion-pályaudvarral -, a földalatti és az autóbuszok meghosszabbítandó vonalai, valamint a kiterjedt villamosközlekedés könnyen elbírna a tömeges forgalommal, magát a területet pedig a MÁV olcsón átengedheti. A medencéket a közeli Rákos-patak vize táplálja, a termálforrások pedig lehetővé teszik a téli versenyzést. A rendező pályaudvar mellett egymérföldes evezőspálya épül, ami télen korcsolyapályává alakítható. Felépül a százezer nézőt befogadó stadion és a 115x200 méteres vízisport-centrum, ezenkívül 280 méter hosszban süllyesztett teniszpályák, 400x150 méteres, illetve 350 xl50 méteres területen szabadtéri sportpályák létesülnek, míg a lovassport megmarad a szomszédos ügetőpályán. (8. kép) Mindezek a szerénynek éppen nem mondható építkezések a felvezető útvonalra képzelt nagyszabású térrendezéssel egészültek volna ki. Ahol a stadion felé nyílegyenesen futó Andrássy út eléri a Hermina utat, folytatja a szerző, pompás, széles út nyílik több külön fasorral. Már a Városligetben megkezdődik a szobrok sora. Először a ritkás liget végében, a dombon álló fehér márványszarvast űző Hunor és Magor aranyozott bronzalakja tűnik fel (a magyar legendák első „sporteseménye"), majd a solymászó Ildikó és Gyöngyvér (a „magyar nősport egy legendás alakja"). A Hungária körút kereszte25