Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

FORRÁS - Cs. Lengyel Beatrix: Budapest ostroma – Széchényi Viktor gróf feljegyzései : 2. rész (1945. február 13-február 26.) 251-269

Legalább az állandó ágyúzástól megszabadultunk - de azért folyton hallani géppuskázást, Svábhegy felől s Budafok felől néha ágyút is. Úgy látszik még mindig vannak ellenálló fészkek - mondják a királyi vár pincéjében 2 óra. D.e. Átmentem Coburgékhoz azzal a szándékkal, hogy az ott lakó orosz-francia grófnéval beszéljek s megkérjem eszközölne ki az ugyanott lakó orosz őrnagytól számomra menlevelet, hogy a Völgybe kimehessek. A hölgy ép indulóban volt 5-d magával vízért, kért jöjjek 1/2 óra múlva. Mondott időben visszamentem - Óváryné (főintéző neje) zokogva fogadott. -Azalatt a 1/2 óra alatt 2 katona volt ott, a Fenséges asszonyt

5 kivitték a bunkerba, orrát, száját befogták s megerőszakolták! - Ha ez így megy tovább, kitűnik, hogy a német propagandának mégis igaza volt! Coburg kapu alatt vagy 15 honvéddal találkoztam - Vörös János katonái. Érdekesen mesélnek s rémes dolgokat mondanak Orosz fegyvertársaikról. - Egyik őrmester átjött hozzánk beszélgetni. Invitáltam éjjelre jöjjön ide, utolsó üveg borunkat neki adtam. Nem akarom Coburg esetet Fejéréknek el mondani - Edina leányuk miatt (15 éves) úgyis eléggé aggódnak, de úgy látszik Ováryné már el is mondta. 1/2 7 óra. folyton jönnek le oroszok s visznek mit találnak, turkálnak, kor beállít Zsiga, magán kívül, zokog mint egy gyerek. Volt ma a Völgyben és az Istenhegyen! Utóbbi teljesen kiégett - Semmije sem maradt! A Völgyben az épület intakt, de teljesen kifosztották - magyar katonák! Iskola van beletelepítve, s azok annyira-amennyire rendet tartanak. - Képek egyrésze, s nagyobb bútorok megvannak. Könyvtár s irataim is De ruha, fehérnemű, ezüst, üveg, porcellán, élelmiszer nincs!! Nekem Zsiga legalább tud valamit kölcsönözni, de Lilinek semmije a világon! ! Safe kiürítve, egy krajcárom sincs - földön futók vagyunk. Voltam Coburgéknál, beszéltem az orosz nővel - semmi kilátás hogy ott segítséget kapjunk. Sőt további fosztogatásra lehetünk felkészülve. Egész éjszaka a Völgy és Istenhegyi hírek hatása alatt voltam - semmi sincs! Mitévők legyünk - végnélkül itt a pincében sem maradhatunk.,- Hová? Ez a nagy kérdés, de nem csak mi, de az unokák és dédek is hajléktalanok! - Holnap Lilivel ki akarunk menni a Völgybe a lehetőségeket konstatálni s a szerint fogjuk valamire elhatározni magúnkat. 1945. február 15. csütörtök 9 óra. Ma ismét a zsöllyében aludtam, tegnap éjjel orvosi rendeletre dagadt lábaim miatt chaiselongueon

6 feküdtem, de nagyon rosszul aludtam. A tegnap vett lesújtó hírek után természetszerűen ez az éjszaka is nagyon hiányos volt. Mindent megpróbálok, hogy azon keresztény elv szerint fogadjam a csapásokat: - Isten adta, Isten elvette, legyen meg az ő akarata, de ez oly nehéz föladat, hogy csak nehezen bírok vele megbirkózni! Különösen ha a szegény Zsigára gondolok - trófeái neki a mindene voltak! Este 6. Reggeli után éppen Dísz térre készültünk, váratlan benyit dr. Csertő

7 tisztelendő úr, s kérdezi misézhetne-e a mi pincénkben, örömmel fogadjuk. Mise előtt meséli, hogy ma vége lesz az orosz fosztogatásoknak, náluk járt egy tiszt ki mindenkit összeírt s megparancsolja, hogy azonnal mindenki menjen az utcára a romokat eltakarítani, viszont fosztogatást azt halállal büntetik, s meghagyta a tiszt címét kinél feljelentést lehet tenni. A mise megkezdődött, ministráltam. Egyszerre nyílik a pince ajtó, s belép két orosz, a pap visszaszól hozzám: ez itt, ez volt. A kis Orosz az ajtón belől megállott, levette a kucsmáját s nyugodtam végig várta a misét, aztán elvégezte a dolgát, sajnos csak oroszul tudott, annyit megértettünk, hogy civilben építészmérnök ... de cyrillul, így nem tudtuk elolvasni. Mise után Lilivel rettentő sárban (folyton olvad) Dísz tér 12-ben, hol csak rövid visitet akartunk csinálni. Közben összeágyúzott miniszteri palotában nagy fosztogatás folyt tiszti felügyelet mellett, teher 257