Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

FORRÁS - Cs. Lengyel Beatrix: Budapest ostroma – Széchényi Viktor gróf feljegyzései : 2. rész (1945. február 13-február 26.) 251-269

örömöket, a különféle hírek keltette érzéseket, az aggodalmakat. Ahhoz, hogy történelmünkben az események folyamata mellett elődeinket is a maguk valójában lássuk, nagy szükség van fésületlen, gondolataikat, érzéseiket igazán bemutató soraik nyilvánosságra hozatalára, amennyiben ez lehetséges. Úgy gondoljuk, hogy a közlés alapelveit itt is meg kell ismételnünk. Továbbra is eddigi elvünket követtük: semmit nem hagytunk ki, s az eredeti helyesírást megtartottuk. A szövegen csak annyit korrigáltunk, hogy az ékezeteket és a központozást kiegészítettük, illetve ahol hiányzott, ott pótoltuk. Azt a néhány szót, amit a legnagyobb igyekezettel sem tudtunk kiolvasni, ...-tal jelöltük, jegyzetben a továbbiakban külön nem említjük. Az eddig használt rövidítésfeloldást, amelyet a szöveg könnyebb olvasása érdekében használtunk, most is megtartottuk. Ezek a következők: Zs.=Zsiga L.=Lili v.=vagy, h.=hogy A közismert rövidítéseket (például Bp

.^Budapest) rövidített, változatlan formájukban hagytuk, mert továbbra is úgy gondoljuk, hogy éppen rövidségükkel is jellemzik a naplóíró lelkiállapotát. A szükségesnek vélt rövidítéskiegészítéseket kurzívval jeleztük. A dátumok írását egységesítettük, a hiányzó adatokat pótoltuk. A név- és helymutatót most is mellékeljük a szöveghez,

1 és megjegyezzük, hogy az első közleményhez mellékeltünk egy családfát, amely segítséget nyújthat a sokszor csak rokonsági fokkal említett családtagok azonosításához. Ezúton újra köszönetet mondunk Széchényi Zsigmondnénak továbbra is fáradhatatlan segítőkészségéért, szívességééit, ami nélkül nem lett volna módunk sem az első, sem a második rész közzétételére. Egyúttal hálával gondolok egykori kedves professzoromra, Vörös Károlyra, aki tanácsaival, bíztatásával a napló kiadására ösztönzött. 1945. február 13. kedd 9 óra. Azt hitte volna az ember, hogy ma már végre csönd lesz s nem hallani lövöldözést - hát csalódás! Mindennek daczára, távoli sőt közeli tüzelés is hallik, ezt másként nem lehet magyarázni, mint hogy a kitörő sereget az oroszok részekre bontották, s most egyenként megsemmisítik. Micsoda lelkiismeretlen hadvezetőség, mindent föláldoz - semmiért, múlt hetek ajánlatai szerint néhány ezer emberélet meg lett volna menthető. Állítólag ma vagy holnap az oroszok sorra fogják vizsgálni az óvóhelyeket s mindenkit igazoltatnak. Reméljük, hogy legkésőbb holnapután sikerülni fog a Völgybe kisétálnom. - Egy sorsdöntő séta, melyet lélekben már sokszor végigjártam - mennyi probléma, mennyi kérdés vetődik föl!! Áll-e még a ház? Mennyire van megrongálva? Kitűnő személyzetem ott van-e még? Mennyire van kifosztva? Egész vagyonom: berendezés, ruhatár, fölszerelés, élelem - ott van csoportosítva: Könyvtár, levéltár! Mi maradt belőle?! Vízvezeték működik-e, mert csakis így használható a központi fűtés - különben fűtetlen lakásban kellene lakni. - Fogunk-e tehát gyönyörű otthonunkban tető alá kerülhetni? Mert ha nem, akkor hová? Pentele? Onnan sem tudunk semmit - mi áll még és mi hever romokban? Az Úri utca förtelmes romos, rombolásai a legrosszabbra készítik elő az embert. Pedig ha csak lehetne ideiglenesen Zsigát, Lillyt, Marittát és a kisdedeket

2 is oda szeretnénk telepíteni mert ezek is földönfutók! De ez az aggodalmas otthont keresés nemcsak nálunk életkérdés, de szegény Fejér doktoréknál is, nem is tudják kecskeméti városi házukat, s bugaci tanyai otthonukat milyen állapotban találják?

3 S főleg hogyan fognak odajuthatni? Se posta, se vasút, se autó, se kocsi?! - Mi e tekintetben előnyösebb helyzetben vagyunk, mert mihelyt járkálni lehet 1 1/2 óra alatt a Völgyben vagyunk gyalogszerrel, de ma még senki sem mer az utcára menni, mert állítólag az oroszok minden férfit hadimunkára visznek. Szegény Lili egész éjjel nem aludt, foga fájt! 4 óra. Ma délben már nagyban hemzsegnek az orosz katonák az utcában és minden házba benéznek 254