Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

FORRÁS - Földes Emília: A fővárosi mecenatúra egy fejezete 211-220

ségek költségeire" biztosított 30 000 forintból 6050 forint 55 fillér maradt.

34 A műtermi látogatás tapasztalatairól a november 6-i jegyzőkönyvi kivonat nem tesz említést, ám az nyilvánvaló, hogy a felemelt tiszteletdíj elfogadhatatlan volt a főváros számára: „... a bizottmány bármennyire is méltányolja Benczúr kívánságait, még is azokat úgy amint előterjesztettek, a fennforgó anyagi nehézségek és egyéb körülmények folytán nem teljesítheti. Mert vannak körülmények, amelyeket figyelmen kívül hagyni lehetetlen. ... Mindenek előtt szem előtt tartandó, hogy a képnek tiszteletdíját maga Benczúr állapította meg 12 ezer forintban, mit a hatóság minden észrevétel nélkül elfogadott. Semmi esetre sem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy a művész a fővárossal, tehát oly megrendelővel áll szemközt, mely minden kiadásánál csak az azokra budgesszerűleg előirányzott költség keretén belül mozoghat ...".

35 A feladat megoldására, az egyezség előkészítésére albizottságot alakítottak.

36 A tárgyalások menetére utal az alpolgármester, illetve hivatala, december 29-i keltezésű ügyirati megjegyzése: „1888. decemb. 29-én értekeztem Benczúrral meggondolási időt kért a midőn írásba foglalja végső megállapodását".

37 A festő válaszát nem ismerjük, a kép azonban „financziális akadályok folytán" most sem készült el.

38 A Képzőművészeti Bizottság 1893. április 8-i ülésén foglalkozott ismét a témával.

39 Ekkor vitatták meg a főváros részvételét az ezredéves országos kiállításon, s ennek kapcsán újra felvetődött a Benczúrkép kiállításának gondolata. A művésszel is felvették a kapcsolatot. A bizottság kiállítási javaslatát 1893. május 17-én terjesztette a tanács elé: „... egyhangú, elvi megállapodásra jutottunk, hogy a fővárosnak állásánál, fejlettségi fokánál fogva, s a nagy nemzeti ünnep fényének és sikerének érdekében, egyénileg, külön collectiv kiállításban és külön e czélra emelendő pavillonban kell tárgyait bemutatni; továbbá, hogy a mennyire csak lehetséges különös súly volna fektetendő a történeti anyagra, hogy az egész kiállításnak retrospectív történeti jellege legyen. ... E célból kívánatos volna a Benczúr kép".

40 A beadvány, megfelelő pénzügyi előkészítést követően, 1893. július 13-án került a közgyűlés elé, ahol a városatyák megszavazták,

41 elfogadták a 24 000 forintos tiszteletdíjat és határoztak a kifizetés ütemezéséről is.

42 A belügyminiszter a közgyűlési határozatot - a szokásos eljárásnak megfelelően -1893. augusztus 4-én jóváhagyta.

43 A tiszteletdíj első részletét már augusztusban ki is fizették.

44 A korábbi megbízás kudarca óvatosságra intette a városatyákat. Most igyekeztek Benczúrtól egyértelmű, határozott ígéretet kapni a kép befejezésére. Már 1893. október 12-én, röviddel azután, hogy hivatalosan tájékoztatták a közgyűlés határozatáról, felkérték, hogy „... határozottan nyilatkozni szíveskedjék, vájjon tekintettel fenti czélra, mely időpontra készül el teljesen a kép, úgy hogy azt mint befejezett festményt ki lehet állítani".

45 Benczúr néhány hét múlva válaszolt: „Azon leszek, hogy Budavár visszavétele 1686-ban című festményemet a millenniumi kiállítás alkalmával, a megnyitás havában átadhassam".

46 A válasz nem nyugtatta meg a bizottságot. Következő levelükben, 1894. május 30-án a Képzőművészeti Bizottság és az Országos Kiállítás Fővárosi Bizottsága nevében kérték a festőt, hogy „egész határozottan nyilatkozni szíveskedjék", mert nekik „abszolút biztosnak" kell lenniük.

47 Az újabb felszólításra Benczúr kijelentette, hogy a kép biztosan elkészül a kiállításra.

48 A festmény megnyugtató, ütemes elkészültére utal, hogy 1895. májusában kifizettek 6000 forintot, a tiszteletdíj újabb részletét.

49 Végül 1896. tavaszára a kép elkészült. Benczúr április 20-án kelt levelében jelezte a polgármesternek, illetve a Képzőművészeti Bizottságnak, hogy művét befejezte, kérte az átvételét és a tiszteletdíj hátralévő részének, 12 000 forintnak a kifizetését.

50 A festményt április 24-én vették át hivatalosan.

51 A pénz utalványozása májusban megtörtént,

52 honoráriuma utolsó részletét a festő júniusban felvette. Ezzel az 1885. november 11-i keltezésű megbízás lezárult. Jellemző a korra, de a főváros szempontjából a megrendelés kiemelt fontosságát is jelzi, hogy mily körültekintéssel jártak el a festmény majdani kiállítási körülményeinek kialakításakor. A képkeret pénzügyi fedezetével már az 1893-as közgyűlési határozat foglalkozott. Az előbb idézett levelek mindegyikében emlékeztetnek a keret időben történő megrendelésére és elkészíttetésére. Benczúr 1894 júniusában fogalmazta meg először a kerettel kapcsolatos elképzelését.

53 Ekkor közölte, hogy a 3,50 méter magas és 7 méter széles vászonhoz legkevesebb 50 cm szélességű keret szükséges, vagyis a kép mérete - a rámával együtt - 4,5 m x 8 m lesz. A keret megrendelésére azonban októberig még tü214