Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

FORRÁS - Földes Emília: A fővárosi mecenatúra egy fejezete 211-220

kor Benczúrra bízták, hogy „miképp vélné a jelentékenyebb mű concepcióját tervezendőnek" és tőle vártak - a megbízás elfogadása esetén - 8 napon belül „egy kis tájékoztató vázlatot", ha nem is színezve, de legalább szénrajzban.

15 Benczúr néhány napon belül, március 10-én válaszolt az alpolgármester levelére.

16 Jelezte, hogy a megtisztelő felkérést örömmel elfogadná; tiszteletdíjként legkevesebb 12 000 forintot kért, ám a határidőt teljesen tarthatatlannak vélte. Ennyi idő alatt a szükséges történelmi tanulmányokat elvégezni s egy ilyen méretű képet megfesteni lehetetlen. Elhárította a vázlat komolytalan határidejét is: „... a kép alapjául a vázlat szolgál. A vázlatban van megállapítva a gondolat, az elrendezés, sőt a munka folyamának, a beszerzendő tárgyaknak, de még a teendő tanulmányoknak is sorrendje. ... 8 nap még egy futólagos vázlat összehozatalára sem ... elégséges".

17 A „történelmi kép körülbelőli körvonalát" azonban Benczúr néhány mondatban felvázolta: „Lotharingiai Károly ... fényes kíséretétől környezve bevonulván az ép elfoglalt várba, színe elé hozzák az ellenség fogjul esett kiválóbb főbb személyeit; a zsákmányokat pedig e közben elébe rakják. Részben láthatók lennének az elestek és ezek közt Abdu basa holt teste is A kiállítás természetesen az alárendeltebb mellékalakokkal s egyéb részletekkel együtt a históriai adatok kellő felhasználása mellett lehetőleg korhű lenne".

18 Benczúr kompromisszumot ajánlott: az „alkalmi" kiállításra fest egy kisebb léptékű képet, „mely is rajzban allegorikus felfogással egy csoportot ábrázolna s ennek főalakját a győztes Károly képezi. Az eszme alapját képező győzedelmet így is, és pedig találóan ki lehetne fejezni".

19 A levélváltást követően személyesen több alkalommal is tárgyaltak Benczúrral. E megbeszélésekről közvetlen forrásanyagunk nincs, de a bizottság benyújtott javaslata szerint sikerült a kép programjában megegyezniük. A Képzőművészeti Bizottság módosított elképzelését 1885. szeptember 27-i ülésén rögzítette.

20 Eszerint: „az egyes hősök arczképeinek vagy mellszobrainak elkészíttetése eszméjét el kell ejteni, mert nem véve figyelembe azon körülményt, hogy 200 év előtt élt egyének arczképeit feltalálni, azokat megszerezni és azonosságukat constatálni - az egy Lotharingi Károlyén kívül - nehéz, az csak az a korbeli képek másolata lehet, - vagy egy ideális arczkép vagy mellszobor -, aminek elkészítése az ünnepély díszével és a reá fordítandó költséggel nem áll helyes arányban". A portrék elkészíttetése helyett „inkább kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy az egész keresztény világra, de különösen hazánkra nézve oly nagy fontosságú történeti tény valamely hozzá méltó nagyobb szabású festményben megörökítessék; mely festményen az akkor szerepelt egyének fennmaradt arczképeik nyomán szintén feltüntethetők". A tárgyalások eredményeként ily módon sikerült a főváros eredeti elképzelését és Benczúr javaslatát egy programba foglalni. A bizottsági javaslat szerint maga a kép témája és az ünnepélyes alkalom is indokolja, hogy „a festmény nagyobb szabású, nagyobb formájú legyen", amely „a conceptioban gyakorlott művészi felfogást, a kivitelben erős művészi ecsetet igényel"; vagyis a festmény elkészíttetése „oly gyakorlottjeles művészre bízassék, akinek eddigi tevékenysége, elismert genialis tehetsége garantiat nyujt." Az indítványtevők Benczúr Gyula megbízását kezdeményezték. Elfogadták és egyetértőleg támogatták a festő elképzelését a témával kapcsolatban is: „A kép tárgyára, illetve annak conceptiójára nézve a művész, általán helyeselt nézeteket nyilvánított, s ha a korhű jellemzés és kivitel szempontjából máris megkezdett tanulmányait az erre fölkért Szilágyi Sándor, Mailáth Béla, Thallóczy Lajos és Károlyi Árpád történészek támogatásával folytatja, meglehetünk róla győződve, hogy a kép az eseményekhez és ünnepléshez méltó nagyszerű lesz". Úgy tűnik, a Képzőművészeti Bizottmánynak eltökélt szándéka volt Benczúr megbízása, jóllehet igen kritikus helyzetben voltak. Egyfelől a megbízás fedezete, másfelől a festmény elkészítésének határideje miatt is. A megnövekedett költséget - Benczúr 12 000 forintos tiszteletdíja és az eredeti, 4000 forintos költségkeret közti különbséget - a már korábban megszavazott keret tartalékaiból, illetve a rendezvényekből származó jövedelmekből vélték finanszírozhatónak, mint például a kiállítási belépődíjakból és a műtárgy-sokszorosítások engedélyezési díjából. Azzal érveltek, hogy épp a festmény bemutatása révén, ezek a bevételek - a tervezetthez képest -jelentősen emelkedni fognak, megemlítve, ám szándékosan lebecsülve azt, hogy Benczúr elhárította a kép megfestését a kiállításra, s csak „nagyobb mér212