Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KÖZLEMÉNY - Pető Mária: Domenico Sestini második magyarországi utazása 203-208

Szeptember l-jén, pénteken reggel 8 órakor érkeztek meg Pestre, a hajóhidat nyitva találták, így a hajójuk könnyen haladhatott, és kiköthettek a meder kavicsos árterületén. Szokás szerint Pesten új hajóra kellett szállniuk - új hajómestert is kaptak -, s ezzel haladtak aztán tovább Zimonyig. Sestini kihasználta a rövid pesti tartózkodás idejét, újra meglátogatta a piaristák kollégiumát, az ottani professzorokat, barátait. Ott maradt ebédre, megismerkedett Orotz Zsigmond tartományfőnökkel, egy magas termetű és előrehaladott korú emberrel, aki elmondta neki, hogy járt már Firenzében, mire Sestini közölte vele, hogy jól emlékszik rá, ekkor ugyanis ő a retorikai iskolában éppen vizsgáit tette le. Ennek a páter nagyon megörült. Ebéd után Sestini átment Budára, hogy Piller professzorral találkozzék s megtekintse a természettudományi gyűjtemény új szerzeményeit. Piller atya említette neki az éppen itt tartózkodó Luigi Lambertenghi urat, akit szerzőnk látott Bécsben, de akkor nem tudott beszélni vele. Lambertenghi a bécsi, itáliai ügyosztály titkára volt, művelt ember, aki érdeklődött a művészetek, a tudomány és az új felfedezések iránt. Szombat reggel fogadta Sestinit, és hosszan elbeszélgetett vele különböző törökországi témákról, melyekben szerzőnk szerint igen tájékozott volt. Majd a délelőtt hátralevő idejét ismét a piaristáknál töltötte, ebéd után pedig átment a budai egyetemre. Délután az itteni piactéren dinnyeárusokat látott, akik kocsikról árulták a gyümölcsöt. Sestini tudomást szerzett arról, hogy Bécs hercegérseke, Migazzi kardinális Pesten tartózkodik, ezért szeptember 3-án, vasárnap reggel elment hozzá tiszteletét tenni. Már ismerték egymást Vácról,

9 de Migazzi nem tudta őt fogadni ebben az órában, ezért szerzőnk átment Budára, hogy Makó professzorral, a nagy matematikussal találkozzék. Miután innen visszatért a hajóhoz, a kardinális inasa várt rá, aki meghívta őeminenciájához ebédre. Mivel Sestini nem tudta, hogy török kísérője útra akar-e kehi vagy sem, sajnálattal közölte - és bocsánatot kért Migazzitól -, hogy nem tud tovább maradni, így nem fogadhatja el a meghívást. Sajnos azonban ellenszél támadt, így az indulásuk másnapra halasztódott, aminek szerzőnk nem örült, ugyanis éppen ramasán ideje lévén, török barátja semmi ételt nem készített a számára, s mivel Sestini már elvesztegette az ebédet, nagyon várta az estét. Vacsorára egy török kereskedőhöz, MahmudAgà-hoz voltak hivatalosak, aki már Pesten telepedett meg, és aki az egész elvesztegetett nap után felfrissítette őket. Másnap reggel fél hatkor új hajóra szálltak, és elhagyták Pestet. Balról haladtak el a Csepel-sziget mellett. Sestini megállapítása szerint hossza 7, szélessége 1, kerülete 15 mérföld, tudomása szerint 9 falut foglal magába, bővelkedik szőlőkben, gyümölcsösökben és legelőkben. Jobbra elhagyták a Szent Gellért-hegyet és a róla elnevezett fürdőt. Budától 1 mérföld távolságra megpillantották Promontor falut, amely a Duna melléki kis dombokon helyezkedik el, körös-körül szőlőskertekkel, majd Eugeniusberget (Budajenő) és itt-ott elszórva parasztházakat láttak. A Dunán gabonaőrlő vízimalmok dolgoztak. Hamzsabég, Pátka és egy nyomorúságos, szakadár görög falu, majd Ercsi következett, ahol postaállomás található. Egy órával később elérték Pentelét. Másnap reggel elhaladtak Földvár falu (vagy kisváros) mellett, itt sóraktár, postaállomás és katolikus parókia volt található. A Duna vizének egyik nevezetes haláról, a tokhalról is említést tesz Sestini. Tovább hajózva látták Paks, majd Tolna városát. Erről utazónk néhány történeti adatot is fontosnak lát megemlíteni. Eszerint a várost 1599-ben a törökök csaknem teljesen felégették, majd 1602-ben a hajdúk foglalták el. 1687-ben itt állomásozott a császári hadsereg útban Eszék felé. 1780-ban Festetich Pál gróf birtokában volt, és egy virágzó és javakban bővelkedő hely lett. Szeptember 7-én este egy Kis-Bajának nevezett helyen álltak meg, ez a Duna bal partján fekszik, itt csak egy nyomorúságos kocsmát találtak. Másnap reggel megpillantották Baját, elhaladtak Batta alatt, látták a Sárvíz nevű kis folyót. Elérkeztek Szekcsőhöz (Dunaszekcső) - szerzőnk ezt is siralmas helynek látta -, a települést magyarok, németek, rácok lakták. Szeptember 8-án kora délután már Mohácsnál jártak. Sestini ismeri a mohácsi csata eseményeit, beszél II. Lajos haláláról, akit a lova menekülés közben levetett, és ő maga a Carasso-(Csele)-patakba esvén megfulladt. Mohácson egy kicsit megpihentek, majd Battina falu után Monostorban megálltak, ahol nagy nehezen sikerült egy kis bort szerezniük. Meglehetősen eseménytelenül telt a hajó útja, olyan kisebb dolgok206