Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

5. kép. Maróti Géza terve a Vérmezőre (1926) BTM KM ÉT Maróti. 66.75 sz. A Budapest észak-déli városfejlesztési tengelyében kiemelt helyen fekvő Lágymányos hasznosításáért tehát több elképzelés is versengett. Kormányszinten az egyetemi bővítés, a főváros részéről pedig a kiállítási és sportfejlesztés lett volna kívánatos. Az elöregedő, és egyre szűkebbnek bizonyuló városligeti kiállítás Lágymányosra költöztetésére ekkor részletes tanulmánnyal jelentkezett Maróti Géza.

47 Maróti már 1921-től dolgozott a lágymányosi állandó kiállítási terület tervein, s 1925-re több olyan vázlatot is készített, amelyen már a Nemzeti Stadion is szerepelt. E tervekben Maróti arra az elgondolásra épített, hogy a bizonyos közös vonásokkal rendelkező - parkosított területen lévő, ritkán, de óriási tömegeket mozgósító, nagy helyigényű, reprezentatív, idegenforgalmi szempontból is számottevő - épületegyüttesek: a stadion és a kiállítás épületei közös elhelyezést kaphatnak.

48 Ugyanennek a lehetőségnek a megvizsgálása céljából szemlélte meg a környéket Klebelsberg is 1926 tavaszán. A dunai jó levegő, a megfelelő teleknagyság és a kedvező tulajdoni viszonyok - a folyótól elhódítandó terület magától értetődően a fővárosé lett volna -, valamint a kielégítő vasúti, villamosés hajóközlekedés - ezt a Boráros tér vonalában tervezett hetedik Duna-híd megépítése tovább javította volna - növelte e terv esélyeit. A kiállítás dolgában illetékes Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara azonban, bár nem zárkózott el teljesen, tartózkodóan fogadta az ötletet. A dolog ezzel ismét megfeneklett, ám ettől kezdve Lágymányost mindvégig az egyik legesélyesebb helyszínként vették számításba a stadionkérdésben, általában a vásárvárossal közös megvalósításban.

49 Maróti mindeközben rendkívül elegáns és szellemes tervet szerkesztett a Vérmezőre „különös tekintettel nagyszabású katonai, egyházi és egyéb díszfelvonulások lehetőségére". Az 1926 októberében letisztázott rajzon lévő klasszikus vonalú stadion a katonai parádékra is gondolva a lelátó északi és déli végének megnyitásával lehetőséget adott volna arra, hogy a széles díszmenet a pálya teljes hosszában végigvonuljon. Ez az ügyes ötlet, amely a Vérmezőt birtokló hadsereget pompás felvonulótér építésével kecsegtette, halvány esélyt ébresztett a terület megszerzésére. A rajzon a Vérmezőt csaknem teljes egészében elfoglaló stadion - és egyben a díszfelvonulások - tengelyét a Pauler és a Maros utca adta, a kapuk előtt tágas és szép tér állt. A lelátó megnyitása persze alaposan levett a nézőhelyek számából - a tribünökön aligha fértek volna el negyvenezernél többen -, de ezek legalább mind fedél alá kerültek. A küzdőtéren labdarúgó- és atlétikai pálya, 400-as futópálya, valamint az e körül vezetett lovaspálya újabb csalétek a katonaság részére - és egy 50x13 méteres uszoda kapott volna helyet (5. kép). A terv, úgy látszik, józanul fölmérte a Vérmező teljesítőképességét: ennél több nézőt a környék forgalma bajosan tudott volna elszállítani, és ugyancsak nehezen képzelhető, hogy sokkal több sportág versenypályái elfértek volna a szűk területen.

50 Az OTT 1926-ban kis füzetben sürgette a budapesti stadion - „megannyi visszafojtott Magyar Vágy 19