Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KÖZLEMÉNY - Létay Miklós: Az óbudai Szentháromság szoborcsoport 187-201

A szűkös szakirodalom egyöntetű állítása szerint itt az isteni gondviselést és irányítást szimbolizáló „Jó Pásztor" (=Krisztus) megjelenítéséről van szó. Zoltán József viszont azt állítja, hogy e reliefen Szent Vendel(in), a pásztorok védőszentje szerepel.

9 Gyakorlatilag nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza, mivel nem ismerjük a készítők tényleges szándékát, illetve a „Jó Pásztor"-ábrázolásnak többféle változata van. A harmadik dombormű címe A bűnbánó Dávid. Két szélén egy-egy fa áll, közöttük oldalnézetben ábrázolt kalapos férfi ül a földön, felhúzott lábakkal. Dávid az ókori Izrael második királya volt, aki az ország irányításában és magánéletében egyaránt követett el bűnöket. Óbuda lakói az ő személyével, lelkiismeret-furdalásával kívánták jelezni, példázni saját vétkeik megbánását. A talapzat mértani középpontjában, a szobrok szintjétől kezdődően, háromoldalú obeliszk (oszlop) emelkedik. Homlokoldala előtt, a párkány szélénél egy körülbelül 20 centiméter sugarú gömb (földgömb?) található, ezen áll Szűz Mária szobra. A fej körül vasból kovácsolt, nyolc csillaggal díszített, karika alakú glória, afelett pedig - az oszlopra erősítve - korona és két puttó. Ettől eltekintve az obeliszk mindhárom oldalsíkja teljesen sima, illetve dísztelen, és kompozit típusú fejezet (oszlopfő) zárja le Ezen ül az építmény nevét adó Szentháromság-szobor, amelynek értelemszerűen három része van. Szemből nézve jobb oldalon a hosszú szakállú Atya(isten) helyezkedik el, bal keze a földgolyón nyugszik. Baloldalt a Fiú (Jézus Krisztus), aki jobb kezével nagy keresztet tart. Kettejük között a Szentlelket megtestesítő, jelképező galamb. Mindhárom felett sugárglória. A Szentháromság-szobor mindegyik oldalának alsó sávját három-három (tehát összesen kilenc) puttófej díszíti. A Szentháromság-szoborcsoport talapzata körül keskeny földsáv húzódott, amit kerítés vett körül. A körülzárt terület alaprajza 60%-os körcikkelyhez hasonlított, és 41 négyzetmétert foglalt el. A három sarokponton egy-egy kőposztamens, azon egy-egy szobor helyezkedett el. A kerítés köríves része a homlokoldal előtt húzódott, és két oszlop tagolta három részre. Ennek középső szakasza kétszárnyú ajtóként funkcionált. A jobb és bal oldali szobortól V alakban hátrafelé futó kerítés felezőpontjában egy-egy oszlop állt. A szobrok alatti kőtömbök négyzetesek, a kaput és a kerítésrácsot stabilizáló kőoszlopok hengeresek voltak. Ez utóbbiak tetejét négyzetes kőlap és -golyó zárta le. A kerítést alkotó függőleges, lándzsavégű vasrudak velük azonos, körülbelül 170 centiméteres magasságban végződtek. A szobrokat megint szemközti pozícióból vesszük sorra. A bal oldali alkotás egy meztelen férfi, akinek csak az ágyékát fedi valamilyen rongydarab (7. kép). Háta mögött Y alakú, csonka fatörzs, ehhez kötötték ki a lábát, két ágához a két kezét. Bal combjából, hasából, melléből vas nyílvesszők állnak ki Feje felett sugárglória. Ő (Szent) Sebestyén, aki a III. században a római hadseregben szolgált. Keresztény hite miatt a császár halálra ítélte, de a testébe lőtt nyilak nem ölték meg. Sebeiből felépült, de másodszorra már nem kerülhette el a vértanúságot. A középkortól kezdve őt jelenítették meg leggyakrabban a pestissel kapcsolatban.

10 A kerítés jobb oldali sarkán Szent Rókus szobra áll (8. kép). A szakállas férfi vállgalléros, hosszú köpenyt visel, hátul a nyakában, a tarkóját takarva széles karimájú kalap lóg. Feje felett sugárglória. Bal alkarját felemeli, jobb kezével felhúzza ruháját a bal lábáról és mutatóujjával a combján lévő sebre mutat. Jobb lába mellett kutya ül. Rókus a XIV. században élt. Római zarándoklata során számos pestises beteget ápolt, és közben maga is megkapta a szörnyű kórt. Egy erdei kunyhóba húzódva várta a halált. Ekkor egy kutya talált rá, majd hordott neki élelmet, végül elvezette hozzá a gazdáját, aki aztán meggyógyította. Ezután visszatért szülővárosába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Öt évvel később itt halt meg. Holtteste mellett táblát találtak a következő, isteni kinyilatkoztatásnak tekintett szöveggel: „Akik pestisben megbetegednek és Rókushoz folyamodnak, meggyógyulnak." Kézenfekvő tehát, hogy Rókus már a XV. századtól a fertőző betegségekben szenvedők és az orvosok védőszentje lett. Kultusza hazánkban viszonylag későn, csak a XVIII. század elején terjedt el." A harmadik, azaz hátsó sarkon ugyancsak egy szakállas férfialak helyezkedik el (9. kép). Hosszú ruhát, köpenyt és váll-leplet visel. Jobb kezét kérőén előrenyújtja, bal kezében nyitott könyvet tart. Jobb 193