Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KÖZLEMÉNY - Létay Miklós: Az óbudai Szentháromság szoborcsoport 187-201

LETAYMIKLOS AZ ÓBUDAI SZENTHÁROMSÁG-SZOBORCSOPORT E téma azért aktuális, mert Óbudán, a Szentlélek téren újra fel akarják állítani az 1956-ban lebontott Szentháromság-szoborcsoportot. Már kutatásom kezdetén kitűnt, hogy egy idevágó tanulmány elkészí­tését leginkább két tény indokol(hat)ja Egyrészt még soha senki nem írta meg e köztéri alkotás történe­tét, illetve az eddig megjelent szórványos adatok közül jó néhány téves. Másrészt a lebontott szobrok a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtárának szoborgyűjteményében találhatók, 1 de „életrajzuk" megírására eddig még nem került sor. Következésképpen dolgozatunk nem művészettörténeti elemzés, hanem e szoborcsoport leírása és történetének összefoglalása. A Kisázsiában kitört pestis 1738 decemberében érte el Óbudát, az első megbetegedéseket ekkor ész­lelték. A járvány 1739 júniusa és szeptembere között tombolt a legerősebben. Miután a helység plébáno­sát is elvitte a „fekete halál", az újonnan betelepedett trinitárius szerzetesek látták el a papi feladatokat a haldoklók körül. Oly nagy volt az elhunytak száma, hogy soknak a nevét be sem jegyezték a halotti anyakönyvbe. Az utolsó beteg 1739. november 30-án halt meg a pestiskórházban. Thomas Segetta (vagy Segetha), óbudai bíró 1739 december 16-án készítette el a járvány szomorú mérlegét. Kimutatása sze­rint a halottak száma összesen 888 volt, vagyis a járvány Óbuda akkori lakosságának körülbelül a felét ragadta el. 2 A betegséggel szemben védtelen emberek vallásos hitükben kerestek magyarázatot és vigasztalást. A járványt Isten büntetésének, annak elmúlását pedig Isten könyörületességének tekintették. Éppen ezért elhatározták, hogy egy Szentháromság-szobor (pontosabban szoborcsoport) állításával kérik bűneik bo­csánatát és fejezik ki hálájukat a túlélésért. 3 Ez szorosan összefüggött azzal a ténnyel, hogy az 1730-as években Óbuda lakosságának 77%-a katolikus, 12%-a református volt. Feltehetőleg Segetta Tamás óbudai bíró (megh. 1743. augusztus 19.) irányításával (ez a feladat óha­tatlanul reá hárult, hiszen a helyi plébános 1739 júniusában meghalt) öt hónap, tehát viszonylag rövid idő alatt összegyűjtötték a szoborcsoport elkészítéséhez szükséges pénzt. Egyik része özv. gróf Zichy Pe­temétől (7—1745), a helység földbirtokosától származott, 704 forintot az óbudai plébániatemplom építé­sére gyűjtött összegből vettek el, a harmadik részét valószínűleg a helyi lakosság adományaiból szedték össze. i Az alapkőletételre 1740. május 30-án került sor a Zichy-kastély délnyugati sarkától néhány méterre lévő téren. 4 Ezt a négyzet alakú területet északról, dérről és nyugatról lakótelkek, keletről a FŐ utca (az akkor még idáig nyúló Lajos utca) határolta. A teret és a Duna-partot a szűk Hajós utca kötötte össze (1. 1-2. térkép). 5 A hely kiválasztásában talán szerepet játszott, hogy a trinitáriusok első csoportja 1738 ok­tóberében (tehát a pestis kitörése előtt egy hónappal!) telepedett le a kastély közelében, s a rend tagjai azonnal bekapcsolódtak a betegek ápolásába. A szoborcsoport a tér közepén helyezkedett el, homlokfala, azaz fő oldala kelet felé nézett. Felállí­tásának pontos ideje vagy időtartama ismeretlen, legkorábban 1740 folyamán, de mindenesetre 1743 előtt készült. Lappangó vagy elveszett számadásai hiányában sem tervezőjét, sem szobrászát nem ismer­jük. Stílusa barokk. A szoborcsoportról személyes emlékeink, feljegyzéseink nincsenek, tehát nagyságát, tagolását stb., egyszóval látványát csak képek és leírások segítségével idézhetjük fel, ismerhetjük meg. Sajnos a for­187

Next

/
Thumbnails
Contents