Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Basics Beatrix: Pest-Buda- és Budapest-látképek és útikönyvek 127-136

budapesti útleírást kapott kézbe a múlt századi olvasó, olyat, melyen érezhető a korszak kiegyezéssel kapcsolatos várakozása, hangulata is. Az 1885-ben megjelent német nyelvű vezető már igazi útikönyv, a kifejezés mai értelmében. (Budapest im Jahre 1885. Illustrierter Führer für die Besucher der Allgemeinen Landes-Ausstellung in Budapest, 1885.) 90 db fametszet illusztrációval készült, két térkép egészíti ki.9 A kiadó előszava után a fejezetek elsősorban a gyakorlati tudnivalókkal foglalkoznak, mint az utazás oda és vissza, a megérkezés, szálláshelyek, közlekedés, éghajlat. A történelmi összefoglalót topográfiai és geológiai leírás követi, a látnivalók után pedig a városligeti országos általános kiállítás bemutatása, utcajegyzék, térképek és forrásirodalom felsorolása zárja. Az utóbbi 15 művet sorol föl, köztük például Bonfinit vagy Hampel Óbudai ásatásait mint a legújabb tudományos szakirodalmat. Bél Mátyás Notitia Hungariae-ja vagy Bertrandon de la Broquiére 1433-as munkája arra utal, hogy a fölhasznált művek tekintetében a legautentikusabb forrásokhoz nyúlt a szerző. Ez a kortársi művekre is érvényes, Horváth Mihály Magyarország történelme (1860-1863) a legjobbak közé tartozik. A hasonló műfajú előzmények között a Feldmann-féle 1859-es Pest und Ofent, Hauffler-Szerelmey művét, és a Hunfalvy-Rohbock Magyarország és Erdély képekben 1854-es kiadását említi. A szöveg első ránézésre is különbözik a korábbi kiadványoktól, rengeteg adatot közöl, táblázatokba elrendezve, grafikonokon bemutatva. Az összbenyomás a kötetet elolvasván az, hogy valamivel több, mint egyszerű útikönyv, inkább egy korszerű városmonográfia előzményének tekinthető. Hiszen azok az adatok, melyeket közöl, az egyszerű utazók nagy többségét nem érdeklik, annál inkább azokat, akik valamilyen okból el akarnak mélyedni a főváros történetében, fejlődésében, akkori helyzetéről is képet akarván kapni. A nagyszámú illusztráció is ezt erősíti - sok olyan épületről közöl képet, melyek a megjelenés előtt nem sokkal épültek (A margitszigeti gyógyfürdő, a várkerti bazár, szobrok, a Deák-mauzóleum stb.). Az országos kiállítás pavilonjait bemutató rész különösen érdekes, a historizmus építészete kutatóinak számos érdekes adalékot szolgáltat. Az utolsó kötet már a századvég idejéről származik, a millennium évében adták ki, és minden bizonnyal a millenáris események vendégei számára készült.

10 A Budapest és környéke címében is jelzi, hogy „baedekerszerű útmutató", s a korábbiakhoz képest oly mértékben részletező, hogy igazából csak a legkiválóbb és legalaposabb mai hasonló műfajú művekkel vethető össze. Nincs egyetlen olyan téma sem, mely elkerülte volna a szerző figyelmét, s az előző műhöz hasonlóan ez a munka is közelebb áll a városmonográfiához, mint az útikönyvhöz. Az illusztrációk fotók, négynyelvű felirattal; sok olyan épületet, városképi részletet bemutatnak, melyek ma már nem léteznek (Közlekedési Múzeum, Tabán). Német nyelvű kivonatos szövegváltozat is tartozik a kiadványhoz, valamint a már elmaradhatatlan térkép. A múlt század kezdetétől a végéig egy sajátos műfaj, a városleírás - mint az útikönyv, útialbum egyfajta megnyilvánulása - néhány jellegzetes példáját szerettük volna bemutatni. E műveknél a szöveg és az illusztráció egyformán fontos, ezek egymás hatásának segítői, kiemelői. Huszadik századi társaiktól alapvetően eltérnek alaposságukban, a feldolgozás módjában, az illusztrálás minőségében. Mint a Történelmi Képcsarnok kézikönyvtárának értékes darabjai a gyűjtemény sokoldalúságának bizonyítékai. JEGYZETEK 1. SZABÓ Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon. Bp., 1985. 2. Dr. Hans MÜLER: Neostile. Kunst in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Leipzig, 1979. 3. VVemer HOFMANN: A földi paradicsom. XIX. századi motívumok és eszmék. Bp., 1987. 4. BASICS Beatrix: A történelemábrázolás módjai és a Történelmi Képcsarnok gyűjteménye. Művészettörténeti Értesítő. 1984. 1-2. 135