Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Basics Beatrix: Pest-Buda- és Budapest-látképek és útikönyvek 127-136

számot az utolsó rész a szellemi és társadalmi életről, a mulatóhelykről, a két város környékéről és sétányairól, a temetőkről ( ez utóbbiak először, de nem utoljára tűnnek föl a látnivalók sorában), a fürdőkről. A kötetet egy „általános jegyzések idegenekre nézve" című rész zárja utazásról, üzletekről, gyakorlati tudnivalókról, valamint egy kiegészítő jegyzék a térkép elemzéséhez, utcanévlistával. A legnevezetesebb helyek és épületek ismertetésére visszatérve a sort a Váci utcával kezdi, „Pest legkiesebb utczájá"-val, „minden ék- és pompaszerek rakhelyével, minden dologtalan díszuracsok és arszlánok gyűlhelyével, az utczai társalgás és gyönyörök tulajdonképi központjáéval. A városház és megyeház épületeinek leírását illusztrációk egészítik ki csakúgy, mint a Redout-ét. A városi színház a Vigadóval 1832-ben készült el, s Pest legszebb, legjellegzetesebb épületeinek egyike volt, míg a szabadságharcban el nem pusztult. Metszeten látható a múzeum is, mely értelemszerűen a Nemzeti Múzeumot jelenti. Rövid története mellett leírást kapunk az épületről és gyűjteményeiről is. A „Terézia város", ahogy a szöveg jelzi, „Pest kiskereskedésének fészke", s ennek megfelelően itt ipari létesítményekről, gyárakról olvashatunk elsősorban. A pesti szobrok és egyéb emlékek sorában találjuk az épülőfélben lévő városligeti Hermina-kápolnát. Budával a szerző mostohán bánik illusztrációk szempontjából: mindössze egy szerepel róla, mely látkép a Várpalotáról, előtérben a Dunával és a hajóhíddal. A címlap melletti bevezető illusztráció különösen érdekes: szokatlan módon Budáról nézve mutatja a Lánchidat, a háttérben Pest Duna-parti házsorával. (A szöveg említi, hogy először a budai hídfő készült el.) Az illusztrációk rajzolója ismeretlen, a jobb alsó sarokban viszont mindegyiken látható a metsző szignatúrája (Winkler sculp). Az acélmetszetek nagyon finoman kivitelezett, pontos és részletező ábrázolások. A topografikus hűséggel bemutatott épületek mellett a rajzoló sehol sem mulasztotta el zsánerjelenetekkel élénkíteni a kompozíciókat, melyek a korábbi városképek megoldásait követik (például a Vasquez-féle térképek kis oldalképei). Míg ez a kiadvány szövegét és illusztrációit tekintve egyaránt nagyon szerény, lényegre törő és tárgyilagos, az 1866-ban Heckenast Gusztáv által kiadott Magyarország fővárosa. Budapest leírása, képekkel címet viselő kötet más műfajt képvisel. A magát Cassius álnéven megnevező szerző, valójában Áldor Imre író és újságíró, személyes hangvételű szépirodalmi művet alkotott. A 34 db fametszet illusztráció jelentős része nem a megszokott ábrázolási típusokat utánozza, hanem új kompozíció.

8 Szerkezetét tekintve ez a mű is nagyobb fejezetekre tagolódik: Tájkép Budapestről, Pest áttekintése, A Városliget, Buda áttekintése, Budapest története, Statisztikai adatok, Tudnivalók és Végszó. Ez utóbbiból sok mindent megtudhatunk a szerzőről, szándékairól, forrásairól. Nem kis Önbizalommal állítja Cassius, hogy „a mi az átdolgozásnál fölhasznált forrásokat illeti, sok volna elszámitnunk mindazon iratokat, melyeket végig kellett olvasnunk, hogy müvünk alapos, és biztos legyen". Három forrást mégis szükségesnek tart név szerint megemlíteni: Hunfalvy útleírását, Hartleben „elavult és rövid útmutatását", melyet „illő ítélettel járván el... használt", és a „nagybecsű" Vasárnapi Újság évfolyamainak leírásait. Fő törekvése az volt, hogy a legújabb épületeket bemutassa, és a Végszóban még a legfrissebb információkat is hozza, melyek a főszövegből kimaradtak. A Tájkép Budapestről bevezető fejezete arról a csodálatos és egyedi fekvésről beszél, mint a város legfőbb jellegzetességéről és legnagyobb értékéről, amit két illusztráció is igyekszik bemutatni. A Pest áttekintése részben magyarázatát adja annak, miért nevezi Budapestnek a várost. „Magasabb ponról nézve Pest, Buda és Ó-Buda egy városnak látszik, melyet a Duna vág kétfelé. E szoros összeköttetés következtében 1830 körül azon gondolat támadt az emberekben, hogy egy néven nevezzék őket, s azóta Budapestnek keresztelték, a mi mindenesetre nemzeti szempontból igen helyeselendő." Ebben a fejezetben foglalkozik Pest nevezetes épületeivel, utcáival. A Nemzeti Múzeum építészéről nem túl hízelgő a véleménye: „Építését Pollák nevű pesti építész vezette, de a várakozást semmi tekintetben sem elégítette ki, ez ügyetlen építész az oka, hogy a nagyszerű külalak daczára is, muzeumunk Ízléstelen és czélszerütlen". Fontosnak tartja még megemlíteni a városházát, a megyeházát, hasonlóképpen a korábbi művekhez - de mellettük az új Nemzeti Színházat is (1834-1837), templomokat (az egyetemit, a Kálvin téri reformátust és a „lipótvárosi basilikát", „mely Pestnek legna132