Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

össze az nem derült ki, honnan lesz elegendő pénz és megfelelő hely a megvalósításra. Az eredeti terv a költözőben lévő pesti lóverseny telkére (a mai Dózsa György út, Thököly út és Stefánia út közötti terü­let) szánta a stadiont, ezt azonban a MÁV a jövőbeni vasúti fejlesztésekre kívánta igénybe venni. A Vér­mezőhöz a katonaság továbbra is ragaszkodott. Számításba jött még Lágymányos (a mai Petőfi-híd és Lágymányosi-híd közötti területrész), Aquincum és a rákosi új lóversenytér (a mai galopp-pálya) szom­szédsága. Az építési költségeket a tervezők a stadion esetében 4,5 millió, az akadémia esetében 2,5 mil­lió koronában állapították meg, ami természetesen kiegészült volna a megszerzendő telek árával. Gerenday György, az OTT titkára az akkor éppen 30 éves Tattersallt (a mai ügetőt) javasolta, ez a terü­let azonban a szükséges parkosításhoz nem volt elég nagy, azonkívül a főváros aligha adta volna át e cél­ra a tulajdonát képező méregdrága-mintegy 10-12 millió korona értékű- telket. Gerenday minden­esetre magabiztosan jelentette ki, hogy ha került 32 millió korona az Országházra, jut majd húszmillió a stadionra is. 17 A Nemzeti Stadion ügye ettől kezdve állandó szereplője lett a sajtóhíreknek. Az Érdekes Újság 1914­ben újévi képes beszámolót közölt Hajósék stadiontervéről, és azt is tudni vélte, hogy a kormány bizto­sítja az építés fedezetét. 18 (Erre elvben lett is volna mód, mivel a törvény értelmében az Országos Test­nevelési Alapot (OTA) illette a totalizatőr éves forgalmának 8%-a, a befizetés azonban akadozott és ren­desen csak töredékét tette ki az előírt mértéknek.) Az események azonban lassan csordogáltak. A kultuszminisztérium február végén leiratban emlékez­tette a fővárost, hogy Budapest csak akkor kaphatja meg az 1920-as olimpia rendezésének jogát, ha 1915-re rendelkezésre áll a terület és a kivitelezéshez szükséges pénz, valamint előrehaladott állapotba jut az építkezés, 1918-ra pedig felépül a legalább 60-80 ezres stadion. Figyelmeztetett arra, hogy az amúgy is igen magas költségek miatt jó volna, ha a telket Budapest ingyen bocsátaná rendelkezésre. Az elhelyezés gondja sem enyhült. Az OTT még mindig a Vérmező megszerzésében reménykedett, de nem zárkózott el a lágymányosi építkezéstől sem, ami viszont - lévén a terület nagy része víz alatt - óriási költségeket kívánt volna. A lágymányosi elhelyezésnek hamar akadtak pártfogói, elsősorban persze a helybeli érdekeltségek. Hamar átlátták, hogy a kerület számára mekkora előnyt jelentene a stadion felépítése: a kopár terület fel­; töltése ugyanis magával hozhatta a további építkezések lehetőségét, a közlekedés megjavítását, a tervbe Vett Boráros téri híd gyorsabb felépülését, egyszóval a kietlen vidéknek a főváros vérkeringésébe való bekapcsolását. Ugyanerre a következtetésre jutott Nóti József, aki leszögezte, hogy „kerületünk vezető­inek már most a legerélyesebben kellene a stadion ügyében fellépni, annak megépítését sürgetni és min­dent elkövetni, nehogy a stadion máshol épüljön fel, talán alkalmatlanabb helyen, nehogy kerületünk el­essen attól a sok előnytől", amit a stadionépítés ígér. 19 Ez volt a hamarosan kibontakozó, nem mindig ne­mes, sokszor önérdekből, olykor puszta féltékenységből táplálkozó versengés egyik első megnyilvánu­lása, amelyet az évtizedek során - mivel a stadion építése egyre késett - még oly sok követett. (Ha rá­pillantunk a főváros korabeli térképére, a sárgával jelzett beépítetlen területek között jóformán nem ta­lálunk olyat, amelyik valamilyen formában ne került volna szóba mint a stadion lehetséges helyszíne. Ezt jó közlekedése, azt üde levegője, amazt a Duna közelsége, egy másikat központi fekvése, megint má­sikat olcsó telekára avatta „tökéletes" helyszínné.) A minisztérium mindenesetre felkérte a fővárost, hogy a vérmezői megoldás végső elejtése esetére már most jelöljön ki más alkalmas területet. A válasz azonban egyre késett, s a Magyar Építőmunkások Szövetségének májusi ajánlkozását is - hogy ti. a lé­tesítendő stadionra eszmei pályázatot ír ki - azzal hárították el, hogy az nem aktuális, mert a terület még nincs kijelölve. 20 Peddig az idő sürgetett, hiszen közeledett a NOB 1914. nyári rendes ülésszaka. A párizsi kongresszu­son a belga delegáció Antwerpent jelölte az 1920-as olimpia helyszínéül s azonnali döntést sürgetett, jól­lehet ebben a kérdésben csak a berlini játékok idején kellett volna határozni. Június 20-án az előzetes „véleményszavazáson", hála Muzsáék rögtönzött propagandaakciójának, 32 nemzet képviselői közül 21 Budapestet támogatta. A diadalmas hír hamar eljutott Magyarországra is: az 1914. június 29-i Sporthír­12

Next

/
Thumbnails
Contents