Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna: Pest-budai ünnepségek 1865-1870 között Székely Bertalan rajzainak tükrében 111-125

metszet, megfelelve a közönség igényeinek, a személyek ábrázolásánál a felismerhetőségre, a díszes ruhák megfestésénél pedig a részletességre törekszik. A Lovaggá ütés olajvázlata, a Koronázás jelenetéhez hasonlóan egy alapszínre hangolt, a vöröses alaptónuson belül az ablakokon beáradó fény teszi a színeket élettelivé és a hatást ünnepélyesebbé.

44 A koronázás zajos és látványos eseményei után néhány hónappal ismét készül egy Székely-rajz. Ezúttal A képviselőház ülése az Akadémia dísztermében címmel, melyet leközöl a Vasárnapi Újság 1867. december 1-jei száma.

45 A metszethez kapcsolódó cikk főként a díszes terem leírásával és az ülések rendjével, a szónokok, írnokok, újságírók helyének leírásával foglalkozik. A metszet némileg megfelelve a leírásnak, részletesen mutatja be a dísztermet és a középpontban éppen egy szónok áll, mögötte az írnok ül. Az előtérben és oldalt képviselők ülnek és állnak, a szónok mögötti, zsúfolásig megtelt terem közönségét csak vázlatosan, jelzésszerűen ábrázolja. A koronázási sorozat eseményeket lezáró lapjaként tekinthetjük Székely Bertalan Emléklap a magyar koronázásra című művét, amelyet Schürer von Waldheim Rudolph metszett és amely megjelent a Pester Lloyd 1867. június 8-i számában.

46 Az emléklapon a királyi pár mellképe alatt a Lloyd-palota épülete látható, amely előtt lezajlott a koronázási kardvágás jelenete. A pest-budai eseményeket ábrázoló sorozat utolsó darabja a Gróf Batthyány Lajos temetése című rajza, amelyet csak az újságok közléséből ismerünk. Magyarország első, az 1848—49-es szabadságharc leverése után kivégzett miniszterelnökét a kivégzés estéjén a Rókus kórház halotti kamrájába szállították, és az éjszaka leple alatt ki akarták vinni a városból, hogy valamelyik Batthyány-birtokon eltemessék. Ez azonban az éber őrjárat miatt nem sikerült. A Vasárnapi Újság 1899-ben megjelent cikkének írója így folytatja: „így a szekér visszafordult, s a néptelen utczákon végig, csakhamar a Ferencziek zárdájának Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utczára nyíló kapuja elé ért, hol a koporsót kísérő két kórházi szolga becsöngetvén, az ezen eshetőségre készen lévő szerzetesek azonnal ajtót nyitottak, s a koporsót a templomuk alatti sírboltba vitették, hol a halott kiléte hitelesen megállapítván, csöndes szertartással beszentelték és a sírbolt egyik földszinti fülkéjébe elhelyezték; ... és huszonegy esztendeig itt nyugodott a nagy halott. ... Az idők változtával Pest városa jogának és kegyeletes kötelességének tartotta, hogy az addig rejtegetve tartott dicső halottat hozzá és a nemzethez méltó nyugvó helyre vitesse át 1870. márczius 29én egy bizottság által a Ferencz-rendiek sírboltjának titkát hivatalosan földeríttetvén a testet elmállott fényű koporsójából kivétetve, érczkoporsóba helyeztette át s részére a Kerepesi-úti temető legszebb táját kiválasztva, oda még ugyanazon év június 9-én délután nagy pompával eltakaríttatta."

47 Az újság ugyanazon száma néhány oldallal előbb közli a Székely Bertalan egykorú rajza után készült metszetet is „Batthyány Lajos temetése 1870. június 9-én" felirattal.

48 Ugyanezt a metszetet egész oldalas változatban közli a temetés évében, 1870-ben június 5-én a Vasárnapi Újság, Batthyány gyászünnepély: a gyászmenet a Kerepesi-úti temetőben címmel.

49 A kompozíció középpontjában a koporsót szállító díszes halottaskocsi áll, melyet a kormány, a törvényhozás tagjai, a törvényhatóságok, testületek és társulatok tagjai kísérnek. Az előtérben a sírok között megrendülten álló asszonyok, gyermekek és levett süvegű parasztemberek állnak. A Vasárnapi Újság 1899-es leírásánál közölt metszetet így jellemzi a cikkíró: „A nagy pompájú temetési menetnek a temető fái között vonuló részletét meghatóan hangulatos rajzban örökítette meg akkor Székely Bertalan jeles festőnk, kinek vázlatát időszerűnek tartjuk éppen most lapunk olvasóinak bemutatni."

50 A mű valóban egyike a legjobbaknak, talán a köztudottan 48-as eszmékhez ragaszkodó Székely érzelmeinek egyik tanúbizonyságaként. Székely Bertalan fent ismertetett rajzai jól tükrözik a művész minden erényét, amely kompozíciós készség fejlettségében, a téralakítás nagyvonalúságában, a csoportfűzés bravúrjában és az egyes személyek karakterének megformálásában jut kifejezésre. Székely éppen a 60-as évek során festi történelmi képeinek többségét, és a rajzok jól mutatják a monumentalitás iránti érzékét és a sokalakos kompozíciók szerkesztésében szerzett jártasságát. Mindezen értékek különösen jól érvényesülnek az eredeti rajzokon, lendületes, elegáns megformálásukban, míg a metszeteknél elsősorban a részletgazdagság és rajzi finomság említendő. 122