Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

Az első fokú közigazgatási bíróságok felállítása ügyében a hivatásos, független bírákból létrehozott testület gondolatát fogadták el.'* A városok pénzügyi problémáiról tárgyalva az állami közigazgatás közvetítéséért államsegély megadását kívánták, s indítványozták a városok mentesítését az új - városokban tervezett - állami intézmények felállításának terhei alól. Javasolták továbbá, hogy a községi terhek viselését az állami tisztviselőkre és katonatisztekre is terjesszék ki.'^ Állást foglaltak az egyenes állami adók tekintetében az adóztatás progresszivitásának elve mellett. Szükségesnek látták, hogy az egyenes állami adók utáni városi pótadók bevezetése ne szoruljon kormányjóváhagyásra, az csak a^ új városi adók bevezetése esetén legyen szükséges. Megtárgyalták továbbá a városok kulturális igazgatását érintő kérdéseket is, ezekben az ügyekben fokozottabb állami támogatást igényeltek. Az értekezlet hosszasan vitatkozott a kongresszus intézményének rendszeresítéséről, s végül a szükség szerinti összehívás mellett szavaztak. Majd döntést hoztak arról, hogy a kongresszus határozatait megküldik a kormánynak és az egyes törvényhatóságoknak.'* E lelkes határozat ellenére a városok egymásra találása továbbra is váratott magára. A győri kongresszus határozatainak megküldését a tanácskozást követő év során a főváros polgármesterének külön levélben kellett kémie, mert a deklarált szándék ellenére a kongresszus anyagát nem juttatták el az ország legjelentősebb városi törvényhatóságához." Ez arra utal, hogy maguk a kongresszuson részt vevő városok sem tekintették közvetlenül bevonható partnemek a külön jogi szabályozás alatt álló Budapestet. A nehezen megszülető kapcsolatok megerősödését szolgálta, hogy a főváros, ha részvételt nem is vállalt a mozgalomban, mégis igyekezett alaposabban tájékozódni, s nyitottabb szemléletű tisztviselői útján kapcsolatot tartani az értekezletek szervezőivel.^" A magyar városok mozgalmainak történetében nagy fordulatot jelentett az 1904-ben Várhidy Lajos zalaegerszegi polgármester által szervezett „rendezett tanácsú" városok országos kongresszusa. Ez az országos értekezlet fogalmazta meg először határozatában, hogy a városok problémáinak megoldását együttes fellépéssel, a „rendezett tanácsú" városok országos szövetségének létrehozásával, egy központi szervezet rendszeres működtetésével kívánja elősegíteni. A korábbi összejövetelek kartársi szellemet ápoló jellegével szemben az itt összeült polgármesterek az alábbi elérendő célokat tűzték maguk elé: „...a városok közös érdekeinek kölcsönös támogatása, összhangzatos együttműködése; másrészt pedig a városok modem irányban való egészséges és egységes fejlesztése céljából úgy az új városi törvény megalkotása, mint ezen törvény alkotásával kapcsolatosan a városok autonómiájának szabatos körvonalazása és kellő módon függetlenné tétele; a városok nyomasztó pénzügyi helyzetén való sürgős segítség; a városi tisztviselők részére szolgálati pragmatika létesítése, s egyben a városi tisztviselők nyomasztó anyagi helyzetének rendezése, mint a város legszembeötlőbb bajainak orvoslását szükségesnek tartja."^Az értekezletet követően az ország feszült politikai légkörében, majd a hamarosan kirobbant kormányzati válság, az 1905-1906. évi „nemzeti ellenállás" időszakában a szervezkedés megtorpant, s az 1904. évi értekezlet által kiküldött szervező bizottság, csak két évvel később 1906. júniusában folytathatta munkáját.^^ Az 1906. novemberében lezajlott második országos értekezleten elfogadott, és a belügyminiszterhez felterjesztett emlékirat megerősítette a korábban megfogalmazott szándékokat, célokat. Andrássy Gyula belügyminiszter a kidolgozott alapszabály-tervezetet csak azzal a módosítással fogadta el, hogy a szervezet nem városi szövetség, hanem a rendezett tanácsú városok polgármestereinek egyesülete formájában alakulhat meg.^^ A városok szervezkedését ezzel beszorította a vezető városi tisztviselők mozgalmának keretei közé, s ezt fejezte ki az alapszabály azon megszorítása is, hogy az egyesület rendes tagja csak polgármester és országgyűlési képviselő lehetett, városi tisztviselő kizárólag pártoló tagként tartozhatott a szervezethez. A továbbiakban évente kerültek megrendezésre az országos tanácskozások, mely alkalmakkor a közvetlen városigazgatási kérdések felvetése mellett a városi szervezkedések kiszélesítésére is 94