Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

A Rendezett Tanácsú Városok Polgármesterei Orsz. Egyesületének 1911. dec. 9-i, a MVOK-kal az egyesülést kimondó ülés résztvevői. Fotó, BFL. vezet, amely igen aprólékos szabályozást tartalmazott, lényegében nem változtatta volna meg a közigazgatás kialakult szervezetét, csupán kisebb korrekciókat javasolt. A munkálat egyes részleteiben - például az önkormányzati tisztviselők élethosszig való választása, a törvényhatósági joggal felruházott városok főispánjainak korlátozottabb hatáskörének kijelölése tekintetében - a városok követelései felé közelített, azonban ezzel az iránnyal szemben a javaslat másik része a minisztériumok adminisztratív tuteláját, valamint a rendezett tanácsú városokban a főispán hatáskörét erősítette volna.'^ A törvényjavaslat nyilvánosságra hozása után az abban megfogalmazottakkal egyet nem értő, rendezett tanácsú városok polgármesterei 1897-ben Máramarosszigeten tartottak országos értekezletet. A javaslattal szembeni ellenérvek mellett ez alkalommal már annak az igénye is megfogalmazódott, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselői számára a folyamatosabb együttműködés biztosítására országos egyesületet kellene alapítani. A törvényjavaslat benyújtására végül is nem került sor, lekerült a napirendről, s ezzel a megszületőben lévő városi szervezkedés is veszített lendületéből - így az egyesület megalakítása nem történt meg.'^ Ugyancsak Perczel Dezső volt az, aki a városi törvény előkészítése során a külön törvényi szabályozás alá eső főváros jogi helyzetének megreformálására is tett előkészületet. A kormányzathoz közel álló, a főváros ügyeit alaposan ismerő Heltai Ferencet, a főváros törvényhatósági bizottságának tagját bízta meg egy tervezet elkészítésével. Az 1899-ben elkészült emlékirat a szerző által fontosnak tartott kérdéseket tekintette át. Koncepciója szerint a vagyonos és ugyanakkor a város ügyei iránt erős erkölcsi elkötelezettségű - nem fizetett - vezetői testületnek kellene irányítania a város ügyeit, amelynek élén a szintén nem tisztviselőként alkalmazott polgármester állna. A kormánnyal való kapcsolattartásban feleslegesnek ítélte a főpolgármesteri intézményt, s elvetette a főváros közigazgatása államosításának gondolatát. A törvényhatósági bizottság számára a vagyonkezelés kérdésében nagyobb önállóságot, a felsőbb jóváhagyás 92