Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Tóth Árpád: Hivatali szakszerűsödés és a rendi minták követése 27-60

Semmi okunk ugyanakkor a képzettségi szintben nagyobb hullámvölgyet feltételezni a elemzett esztendők között. Ráadásul rendelkezünk olyan - igaz szórványos - adatokkal, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes tisztviselők jogot végeztek, ill. ügyvédként is működtek a városnál." Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a városi magisztrátus már a XVIII. század végén is zömmel jogvégzett emberekből állt és hogy a tisztviselői pályafutásokra már akkoriban is az alacsonyabb beosztásból el lehetett jutni^ a csúcsig, akkor valószínűsíthető, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya a városi iroda és a szakhivatalok apparátusában is számottevő volt. Csekély számú forrásunkból tehát az olvasható ki, hogy a XIX. század első felének Pestje a képesítés szempontjából is a rendi szabad királyi város hagyományos igazgatási színvonalát meghaladó." A városi igazgatás szakszerűsödése végleg túllépte azt a szintet, amikor a város céhes kézművesei vagy kereskedői vállalták - fő tevékenységük folytatása mellett - a város közigazgatásának és bíráskodásának irányítását. ///. SZÁRMAZÁS, ROKONSÁG, TÁRSADALMI MINTÁK A tisztviselők származása több elméleti problémát vet fel. Fontos mérlegelni például azt, hogy az egyes társadalmak eltérő mértékben és módon teszik lehetővé, hogy az egyén megválassza foglalkozását. (Milyen széles volt a „skála", meddig tartott a család döntési kompetenciája, stb.) Kérdés továbbá az is, hogy a pályaválasztás stratégiaként való posztulálásakor milyen tartalmú kifejezéseket használjunk: a mesterember hivatalnok fia esetén „kitörésről", presztízsorientált modorról (luxusról), a modern társadalmak természetes „foglalkozási diverzifikációs" tünetéről vagy egyszerűen pályaelhagyásról beszéljünk? Hasonlóképpen, ha a családban egymást követő generációkban is tisztviselőkre bukkanunk, akkor mit hangsúlyozzunk: a nepotista korrupció gyanúját, a státusz- (a társadalmi tőke-) átörökítés nagyobb valószínűségi esélyét vagy a fantáziátlanságot-konzervativizmust, amely a kor lehetőségeihez képest a nyugdíj és az állandó fizetés biztonságát részesítette előnyben a kockázat vállalásával szemben. Ekkoriban ugyanis már „közelről" ismerhettek néhány jelentős vállalkozói karriert a pesti hivatalnokok. Vannak adatok, amelyek e kérdések eldöntésében segíthetnek. Ilyen a bizonyított korrupció vagy a fizetés-nagyság és az alternatív „akkumulációs stratégiák" összehasonlító elemzése. A leginkább járható útnak az tűnik, ha a kor feltételezhető értékrendjéből értelmezzük az egyes foglalkozásválasztások „jelentését". Ez az eljárás sem problémamentes, hiszen az átalakuló társadalom mentalitása összetett, ráadásul olyan elemei is lehetnek, amelyeket még nem övez konszenzus. Milyen cél vezérelhette a tehetős Fetter Antal mészárost^* a XVIII. és a XIX. század fordulóján, mikor második fiát jogot tanulni küldte, hogy később városi hivatalnok lehessen, (a két évvel idősebb első fiú az apai foglalkozást vitte tovább) és mennyire lehetett elégedett korábbi döntésével halála előtt, 1817-ben, amikor a hagyatéki irat tanúsága szerint özvegye és három, még eltartotti státuszban élő gyermeke mellett e két fiára hagyta a család vagyoni és szimbolikus örökségét? Ekkor a 29 éves idősebb fiú már alighanem tisztes szinten megélt mesterségéből, az ifjabb viszont (szintén Antal) csak évi 150200 forint fizetést kapott. Az összeg nagyságrendjét akkor tudjuk megítélni, ha azt is számításba vesszük, hogy az örökség több mint negyvenezer forintot ért, amiből 3685 forint jutott a tisztviselői pályára szánt fiúra, akinek így apai öröksége mintegy húsz esztendei fizetésével volt egyenlő. Bevált-e az egykor választott stratégia? (Hasonló kérdéseket tehetünk fel mutatis mutandis a szegény csizmadia és fia, vagy a városi sebész esetében is stb.) A választások tényeinek megismerése, majd pedig a mintába került személyek vagyoni szemléletének és anyagi körülményeinek vizsgálata talán közelebb vezethet (cél-, ill. értékracionális) stratégiáik megértéséhez. A tisztviselők családjaira vonatkozó feltárt adatok más és más szintű bizonyságot nyújtanak a személyek rokonságáról és nehezen vethetők össze egymással. Viszonylag sok adat gyűjthető a tel34