Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

KÖZLEMÉNY - Pető Mária: A firenzei Domenico Sestini pest-budai utazása a XVIII. század végén 351-360

sorban feliratos kőemlékeket, melyeket volt szerencséje megismemi, de a legnagyobb figyelmet mégis a budapesti és a váci epigráphiai emlékeknek szentelte, talán Schönvisnerrel való ismeretsége, két évvel korábban megjelent munkájának tanulmányozása késztette erre. Útleírása 119. oldalától kezdve részletes és kritikai megjegyzésekkel ellátott leírást adott az itteni latin feliratokról, de igen szerényen megjegyzi a fejezethez írott bevezetőjében: „Talán megfigyelhetünk némely különbséget ezeknek olvasatában, de nem dönthető most el, hogy kitől származik a tévedés, bevallom, hogy mindig visszatértem annak hitelességére, aki közelebb van ezekhez a dolgokhoz. „Persze azért ez a kitétel nem tántoríthatja el szerzőnket saját véleménye közlésétől, mely több esetben különbözik Schönvisnerétől. Sestini 3 tematikai sorrendben dolgozza fel a kőemlékeket, összesen 60 db-ot. Az első csoportba az imperátorok és caesarok nevével jelzett feliratokat közli, időrendben, Hadrianus-szal kezdve, több fogadalmi oltárt és mérföldkövet mutatva be, köztük a piaristáknál látott, kalandos sorsú mérföldkövet'^ (CIL III. 3745), ez esetben 9 pontban sorolja fel Schönvisner olvasatával szembeni ellenérveit. A második csoportban a helynevekkel ellátott köveket mutatja be, míg a harmadik részben a votív és szakrális kőemlékeket tárgyalja. Epigráphiai és tudománytörténeti szempontból sem lehet közömbös Sestini leírásának megismerése, az 1780-ban megfigyelt kövekről készült leírások és mai ismereteink egybevetése, az egyes kőemlékek lelőhelye, korábbi őrzési helyeinek nyomon követése, míg a mai végleges múzeumi helyüket elnyerték. Egyes kövek még évtizedekig, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításáig kallódtak, valóban szétszórva a városban, ahogy Robert Townson jegyezte meg 1793ban,'" míg mások az Aquincumi Múzeum megalapításáig közel száz évet is várakoztak méltó elhelyezésükre. A váci Migazzi-gyûjtemény egyes darabjai 1813-ban már a Nemzeti Múzeumba kerültek, József nádor felszólítására Kámánházi László váci püspök révén, de az itteni teljes anyagot csak 1857-ben szállították be a Múzeumba." Sestini könyve 295. oldalától egy gyakorlati itineráriumot közöl a Pozsonyból Nagyszebenbe tartó utasok számára, a Bécsből Konstantinápolyba való visszatérés tapasztalatai alapján írhatta, ebben közli az egyes városok közti mérföld adatokat, a postaállomásokat, a fogadókat, a városok rövid leírását, de önmagához híven nem felejtkezik meg a táj bemutatása mellett néprajzi, nyelvészeti megjegyzései közléséről sem. Ezután a konstantinápolyi fürdők leírása, ezt követően a tokaji borról szóló rendkívül érdekes agrártörténeti, néprajzi megfigyelésekkel rendelkező rész következik a már említett Douglats nevű szerző tollából. Sestini könyve végén bibliográfiát közöl azokról a művekről, melyeket az útja során különböző könyvtárakban tekintett meg, különösen a budai egyetem könyvtárában és több, az 1780-as utazás és a könyv megjelenése közt eltelt időszakban általa megismert munkáról, pl. Townson magyarországi utazásáról szóló könyvének olasz fordítását. Ez az összeállítás a korabeli könyvtártörténet szempontjából sem lehet közömbös. A természettudományok iránt is igen fogékony tudós végezetül egy rövid leírással zárja művét Erdély kövületeiről, melyeket szintén az 1780-as utazása során figyelt meg. Befejezve Domenico Sestini életének és minket közelebbről is érintő munkájának sommás ismertetését, remélhetjük, hogy e sokoldalú ember munkásságára sikerült ráirányítani a kutatók figyelmét, s talán egykor majd méltóbb helyet foglal el személye is a Magyarországra utazó külföldiek sorában. 358