Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Bánffy Miklós gróf, a színházi látványtervező 337-347

Bánffy Miklós: Jelmeztetvek, 1914. Weber: Oheron Ferenc Testőr (1910) című darabjához - nagy elismerést aratott. Az utóbbinál a közönséget különösen a színpadra épített operai páholy bűvölte el, „Ez a szín azért is érdekes, mert megmutatja végre, hogy a megszokott díszietfestők mesterembereknek is rosszak'"" írta a „Nyugat"-ban Lengyel Géza „Új művészet a színpadon" című cikkében. A Magyar Színházban Márkus László" próbálkozott a modem elvek átvitelével, elsősorban a plasztikus, háromdimenziós színpadkép megteremtésével. 1912-ben ő tervezte Bánffynak a Honfoglalás idején játszódó színdarabjának, a Nagyúr-ndk (bemutató 1912. december 28) díszleteit és jelmezeit. Semmiféle adat nincs arról, hogy a darab színreállításában Bánffy tervező ötletadóként közreműködött volna, viszont Schöpílin Aladár"* a „Nyugat"-ban" nagyon megdicsérte a darab kiállítását. A Nemzeti Színházra és az Operaházra a gondos, történeti hűséggel készült díszletek és jelmezek voltak jellemzőek. Saját festőműtermük volt, amit 1904-től 1912-ig Ujváry Ignác"* vezetett. 1912 után Bánffy nem akart állandó festőt a műhely élére, mert úgy gondolta, hogy darabonként más művészt alkalmaz. Az Operaház a kor legfejlettebb technikájával épült, jól kihasználható nagy színpaddal és hátsó színpaddal, hidraulikus süilyesztőrendszerrel, és jó világítással (előbb gáz, majd villany). A Nemzeti Színház viszont korszerűtlen, színpada kicsiny, világítása rossz, a színpadi gépezetek pedig hiányoztak. Hevesi Sándor már 1901-től a Nemzeti Színház munkatársa, de új rendezői ötleteit az 1904-től 1908-ig működő Thalia Társaságnál próbálta ki, ahol többek között Márffy Ödönt és Gulácsy Lajost foglalkoztatta. Első feltűnést keltő Nemzeti Színház-beU sikere a Hamlet 1911-es bemutatója volt, amelyet Ujváry Ignác segítségével stilizált díszlettel, sötétzöld bársony körfüggönnyel és egy ácsolt faemelvénnyel oldott meg. A korszak legismertebb magyar díszlettervezője az állami színházak szcenikai főfelügyelője, Kéméndy Jenő" volt. A festőként bájos rokokó életképeket alkotó Kéméndy nagyon lelkesen, nagy 339