Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Jeszenszkyné Bucsi Éva: Szemelvények a budai királyi kertek történetéből 325-335

virágokban, madarakban. ízlésük formálta, irányította a mezei, kerti ünnepélyeket, játékokat, részt vettek a solymászatokon és a vadászatokon. De az asszonyok feladatai közé tartozott a betegek, az elesettek, a rászorulók gyógyítása is, ehhez szükség volt a gyógyfüvekre, a zöldségre, gyümölcsre. Mátyás, trónralépése után nem elégedett meg az elődje által építtetett királyi rezidenciával. A Friss-palotát a reneszánsz eszményekhez híven átépíttette, kényelmi berendezéseit korszerűsítette. A királyi lakhely pompájához hozzájárult a budai Várhegy csodálatos fekvése, éghajlata és természeti adottsága is. Ezeket felismerték a kor kertépítői és ki is használták. Ebből az időből már ismert néhány név is, akik Mátyás kertjeinek alkotói voltak. Általános gyakorlat szerint az építész, a kertépítő, a berendező és a díszítő ugyanaz a személy. Giorgio Vasari munkájából tudjuk, hogy a Firenzéből jött Camicia Chimenti palotákat, pompás kerteket, templomokat alkotott Mátyás udvarában, és említi az építkezések vezetőjét, Baccio Cellinit is. Ezek szerint a két derék olaszt tekinthetjük az első, a kor színvonalán álló, budai, és talán a visegrádi királyi díszkertek alkotóiként. Nem lehetetlen az sem, hogy Benedetto da Maiano is részt vett a munkákban, annak ellenére, hogy ő mint építész és szobrász dolgozott. A reneszánsz díszkert sok új elemmel bővül. Lényegesen megváltozik a szerepe, amit a budai kert is tükröz. A Jannus Pannonius által 1461-ben hazánkban hívott Antonio Bonfini 1490-96 között keletkezett leírásai pontosan megmutatják e változásokat. A reneszánsz kert egyik különleges dísze a felelevenített antik labirintus, az útvesztő volt. A nagyon kedvelt látványosságot élősövényszerűen ültetett fákból, cserjékből készítették. A Bonfini által említett tévelyítő Budán külön kertrészt foglalt el. Ennek többféle változatát - leggyakrabban négyzet vagy kerek csigavonal mentén haladó formációt - alakították ki. Mivel e labirintusok azonos fajtájú növényekből álltak, ismertetőjel nélkül, csak hosszas kísérletezés során lehetett kijutni belőle. A benne bolyongás sok mulatsággal járt, sok tréfás helyzetet teremtett, ami csak fokozta népszerűségét. Az útvesztőn átjutva a „madaras" (aviaria) tárult a szemlélődő elé. Ezek megformálása még ma is csodálatot kelt. A madaras valójában egy állatkert, amelyben gyümölcsfák sorakoztak, s a fák által határolt ligetben vashálók mögött éltek a hazai és külföldi madarak. Itt tartották a kedvenc hollókat, a vadászathoz használt idomított sólymokat, a vár daruját. De voltak itt drága ritkaságok, papagájok, indiai tyúkok és pulykák, sőt néhány túzok is. A madarakon kívül sok nagyvad és ragadozó is élt Mátyás várkertjében. 1469. június 25-én a király firenzei követe a velencei köztársaságtól egy nőstény oroszlánt kért. A Signoria nem késlekedett soká, sőt kettőt is küldött. Volt egy „hungaricum", azaz maNaspolyaábrázolás Mátyás kori vörösmárvány töredéken, a Budavári palotából. BTM Középkori Gyűjt. 330