Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

70. Újlaki Péter szerint a bizottság munkájának sikertelensége pártpolitikai okokra vezethető vissza, mivel „...a munkáspártok mindenekelőtt - Budapest munkástöbbségének biztosítása érdekében - az ipari üzemekkel rendelkező városok és községek csatlakoztatását akarták elérni." (ÚJLAKI Péter: Fischer József a Fővárosi Közmunkák Tanácsa élén. Bp. 1989. Kézirat.) A munkástöbbség megteremtésének expressis verbis kimondása és a megvalósítására irányuló gyakorlati politikai agitáció és tevékenység a kommunista párt részéről 1947-ben vetődött föl - nem utolsó sorban a peremövezeti „jobboldali" szociáldemokrata hatalmi gócok felszámolása érdekében. - 1945. szeptember 28-án a Nagy-Budapest ügyében kiküldött fővárosi különbizottság ülésén Pest vármegye képviseletében Házi Árpád alispán kijelentette, hogy „...Budapest és környékének közigazgatási újjárendezését nem tartja időszerűnek. Közölte továbbá, hogy a vármegye Nagy-Budapest kialakítását elvileg is helytelennek találja." (BFL. Polgármesteri iratok 24710/1.1945. október 1.) Házi Árpád, az MKP prominens tagja, későbbi belügyminiszter nyilván nem saját, hanem pártja véleményét képviselte. 71. Uo. 72. Idézi ÚJLAKI Péter: Fischer József az Fővárosi Közmunkák Tanácsa élén. Bp. 1989., Kézirat. 73. Az MKP 1947. május 18-i nagy-budapesti pártértekezletének határozati javaslata III. fejezet 1-6. pontok. A 3 éves tervről szóló röpirat befejező szakaszában olvasható: „A hároméves terv Nagy-Budapestet nemcsak felépíti, újból pezsgő életű világvárossá teszi, hanem egyben a dolgozó munkásság városává is alab'tja, amelyben megszűnik a paloták és nyomortanyák kiáltó ellentéte." Országos Széchenyi Könyvtár Aprónyomtatványtár 1947., Forr. IV. im. 349- 353. 74. Az MKP Nagy-Budapesti Pártbizottsága Közigazgatási Osztályának előterjesztése Nagy-Budapest létrehozására 1948. január 15-én. Forr. IV. im. 383-386. - Ha az MKP vezetősége a fenti elemzést már az 1945 novemberi nemzetgyűlési választások nagy-budapesti eredményei kapcsán elvégzi, akkor feltehetően előbb valósul meg NagyBudapest. A két - ekkor már önálló - listával induló munkáspárt az SZDP 26,1, az MKP 21, az NPP pedig 1,5%-ot ért el, ami a FKgP 47,5%-ához képest 1,3%-os többséget jelentett volna. Igaz, az előbb említett három párt szövetsége, a Baloldali Blokk csak később alakult meg. Forr. IV. kötet 181-182. - 1947-ben az év őszén a Szabad Nép október 7-i számában közreadta az MKP Nagy-Budapesti Pártbizottságának, a fővárossal kapcsolatban megvalósítandó intézkedések irányelveit. A

III. Általános várospolitikai feladatok című fejezet szerint az új fővárosi törvény kimunkálása és a Nagy-Budapest létrehozásával kapcsolatos előkészületek megkezdése halaszthatatlan feladat. Uo. 368-370. - A Nagy-Budapest problémakör MKP általi kezeléséből is kitűnik, hogy a párt vezetése az 1945. évi kettős választási vereség nyomán a hatalom megszerzésére irányuló törekvéseiben lemondott a demokratikus útról és nem a baloldali érzelmű társadalmi rétegek megnyerésére és mozgósítására törekedett - holott erre a lehetőségek adottak voltak - hanem ezt a vonalat csak másodlagosként kezelte. Ezért került sor csak 1950-ben, a hatalom megszerzését követően, a munkáspártok többségét biztosító Nagy-Budapest megteremtésére. 1946-tól kezdődően az MKP erőszakos eszközökkel, mint például a köztársaság elleni összesküvés hamis vádjával, a demokratikus pártok szovjet segítséggel és aktív közreműködéssel történő felszámolásával, a megfélemlítés eszközeivel törekedett egyeduralmának megszerzésére. 75. Forr. IV. im. 386. 76. HARRER Ferenc iratai. Visszaemlékezések 13. fejezet: Főváros BFL XIV: 31. 77. A Nagy-Budapest létrehozására kiküldött MDP-bizottság 1949. október 14-i jelentése a Politikai Bizottságnak. In: Forr. IV 499- 502. 78. Magyar Nemzet, 1989. szeptember 25. Ami a „vízfej" megjelölés várospolitikai és történeti művekben való használatát illeti, az - ismereteink szerint - főként a funkció nélkül maradt volt Habsburg birodalmi főváros, Bécs 1918 utáni helyzetének általános értékelésére szolgált az osztrák várostörténeti irodalomban. Bécs ezekben az években csupán egy óriásira nőtt, de működőképtelenné vált, vízfejet, terhet jelentett Ausztria számára. Az 1920-as évek végére sikerült a helyzetet megváltoztatni, Bécs már nem vízfej, hanem az osztrák köztársaság legéletképesebb szervezete, amely kulturális és civilizációs tekintetben is megfelelt az európai színvonalnak. (ZIAK, Kari: Unvergängliches Wien im. 403 és 421.) Budapest a fenti értelemben soha nem volt tekinthető vízfejnek, mert Budapestből - mint Enyedi György is kiemeli - „tényleg fej lett, de nem víz van benne, hanem ipar, kereskedelem, kultúra, hatalmas szellemi teljesítőképesség és sok más egyéb érték." (Valóban vízfej-e Budapest? Interjú Enyedi György akadémikussal, a neves területfejlesztési kutatóval. Népszabadság, 1993. január 15. Budapest melléklet IV.) Felhozza, hogy „Budapest nagysága önmagában nem jelent hátrányt az ország számára, előnyt azonban igen: van egy olyan nagyvárosunk, amely képes bekapcsolódni az európai metropoliszhálózatba, nemzetközi szolgáltatásokat nyújtani, s ily módon olyanfajta tőkét idevonzani, amely csak nagyvárosokba települ." Egyáltalában nem kivételes eset, állapítja meg, hogy kis országnak nagy fővárosa van, mint Dániának, vagy Görögországnak. A történelmi 313