Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

1937:VI.tc. - országgyűlési tárgyalásán a peremvidék fejlődését gátló okokról. Képviselőházi Napló 1935- 1940. XI. kötet 185- 186. 39. A csepeli Weiss Manfréd konszern 62 millió pengős tőkeállománya a magyar gépipar egészének több, mint 30%-át és a budapesti gépgyártásnak csaknem 50%-át jelentette. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. 61 millió pengős alaptőkéje az ország összes elektrotechnikai vállalatai tőkéinek (270 millió pengő) 22,1%-át tette ki. A peremövezet bőr- és cipőipari gyárainak tőkéje a fővárosiaknak mintegy 24%-át érte el. A papirosipari gyárak tőkéje a budapestieknek 43%-át, a textiliparé a fővárosi hasonló ágazat csaknem 11%-át jelentette. Megemlítendő azonban, hogy míg Budapesten egy-egy ágazat esetében több kisebb, néhány közepes és legfeljebb egy-két nagyvállalat összesített tőkeadatairól van szó, addig a peremövezetben legfeljebb 2-3 nagyvállalat tőkéje képezi a magas részesedési arányt. Az elővárosi övezet iparának termelési értékét vizsgálva az tűnik ki, hogy 1932-ben az övezet gyárainak termelése 220,4 millió pengős nagyságú. Ez az összeg az országos ipari termelés 12%-át, a fővárosi gyárak termelésének 35%-át tette ki. A gazdasági válság kihatásainak ellenére 1926-hoz képest a peremövezet részesedése nőtt. Az 1930-as évek későbbi fejlődési indexeit alapul véve az állapítható meg, hogy az elővárosi övezet gazdasági növekedése megelőzte a fővárosét, de elmaradt a vidék mögött. A főváros gazdasága nehezebben bontakozott ki a válságból, a vidéki alapanyagokat és energiát termelő nagyüzemek, meg az itteni új alapítások a háborús előkészületek jegyében inkább bővíthették termelésüket. Pest környék mérsékeltebb fejlődési ütemében a textilipar lassuló lendülete hatott ki kedvezőtlenül. Források: JENEY Károly-GÁSPÁR Ferenc, A Tungsram Rt. története 1896-1945. l-2.'kötet Bp. 1987. SZIGETI Gyula, A részvénytársaságok a Nagy-Budapest területén fekvő budapestkörnyéki városokban és községekben. In: VSZ. 1939. 321-341., továbbá gazdasági, pénzügyi és tőzsdei Kompaszok kötetei alapján. SZIGETI Gyula, A gazdasági válság Budapest életében. Statisztikai Közlemények 72. kötet 2. sz. Bp. 1934. 40. SÁNDOR Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867-1900. Bp., 1954. SZIGETI Gyula: Budapest hitelintézetei. Statisztikai Közlemények. 63. kötet 2. sz. Bp. 1931. SZŐNYI Gyula: A magyar városok hitelintézetei. Statisztikai Közlemények. 68. kötet 3. sz. Bp., 1937. 41. István, VARGA: Die industrielle Beteiligung der Banken in Ungarn. Ungarisches Wirtschaftsjahrbuch. Bp. 1940. 42.

1929-ben összesen 28 pénzintézetnek volt a székhelye egy-egy peremvidéki helyiségben; ebből 10 más bank affiliációjaként működött. Vagyonuk 0,4-30 millió pengő körül alakult. Szerepük a meghatározó gazdasági folyamatok szempontjából súlytalannak értékelhető. A nagyobb budapesti bankoknak csak Újpesten volt fiókjuk. E helyzetképből nyilvánvaló, hogy a peremövezet gazdasága forgótőke-, hitel- és pénzforgalmi szempontokból közvetlenül a fővárosi nagybankokhoz tartozott, A kisbankok a helybeli vállalkozók, kisiparosok és kereskedők pénzügyeinek kezelésén kívül parcellázásokkal s más ingatlanügyletekkel foglalkoztak. 43. 1930-ban alakult meg az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet, mely évente 30-40 millió pengőt folyósított a lakásépítkezések folytatására. Az 1931-ben tizenkét bank és a kincstár közbejöttével létrehozott Magyar Investment Rt. vásárlásokkal akadályozta meg az értékpapírok árfolyamesését. Az 1931-ben létesített Magyar Szavatossági Bank betétkifizetésekre folyósított kölcsönöket évi 50 millió pengős keretben. Az 1933-ban - állami és nagybanki részesedéssel alapított Ipari Munkaszervező Intézet az ipari tevékenység előmozdítására folyósított kölcsönöket. 1938-ban már elérte a 250 millió pengőt az ipari kölcsönök kerete. 1933-ban 16 hitelintézet alapította a Hitelintézetek Szövetkezetét, melynek célja a mezőgazdasági hitelellátás biztosítása volt. 1936-ban alakult az Országos Földhitelintézet a kormányzat földbirtok-politikai intézkedéseinek finanszírozására. E különleges pénzintézetek az állam és a pénztőkés csoportok együttműködése útján sikerrel hárították el - együtt a Magyar Nemzeti Bankkal, a Pénzintézeti Központtal, a Postatakarékpénztárral és a Székesfővárosi Községi Takarékpénztárral - a gazdasági válság okozta súlyos megrázkódtatások következményeit, majd komplex pénzügyi manőverek útján finanszírozták a válságból való kilábalás hitelszükségleteit. 44. A Székesfővárosi Autóbuszüzem 1937/1938-ban átvette a Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) fővárosi járatait oly módon, hogy a magáncég vonalengedélyeit - azok lejártát követően - a főváros közgyűlése nem hoszszabította meg. A BART ezt követően 12 újonnan megnyitott peremövezeti viszonylatban új autóbuszokat beszerezve folytatta tevékenységét. BÁLINT Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig. In: A Közlekedési Múzeum Évkönyve VII. kötet Bp., 1985 417- 97. 45. HARRER Ferenc: Budapest városfejlesztési programja. In: VSZ 1933. 1. sz. 1-60. 46. PROPPER Sándor felszólalása 1937. február 5-én a városrendezési törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásán. Képviselőházi Napló. 1935-1940. XI. kötet 178-186. In: Forr. III. im. 416-422. 47. Az 1937:VI.tc. a városrendezésről és az építésügyről. In: Corpus Juris Hungarici. 1937. évi törvénycikkek. Bp., 1938. 74-99. 311