Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

intézmények ugyanis az élelmiszer-ellátás terén kiegyensúlyozó szerepet töltve be, mindig is jobb budapesti áruellátást nyújtottak. A peremövezet lakossága az 1920-as évektől számítva jelentősen gyarapodott. A 100-200%-os népességnövekedési átlagok mellett kiugró fejlődést elért települések is voltak. Csepel lakossága 400%-kal nőtt meg a két évtized alatt. Az élet minősége terén is megfigyelhető volt bizonyos fejlődés. Ennélfogva az övezet lakosságának nemcsak a száma nőtt meg, hanem igényei is.'"* A Pest-megyei és a peremövezeti igazgatás szűkebb körű önkormányzatával és még kisebb anyagi eszközeivel nem tudott lépést tartani a rohamos fejlődéssel. Sem a gazdaságigazgatás, sem a kommunális ellátottság szintje, sem a közületi tulajdonban lévő vállalatok nem fejlődtek a szükségleteknek megfelelően. Ez a helyzet tükröződött az 1939. évi országgyűlési választások eredményeiben is." A korlátozott helyi lehetőségek és a növekvő igények közötti ellentmondást a háborús nehézségek még jobban elmélyítették. A peremövezet közellátása is akadozott, ami fokozódó nyugtalanságot váltott ki a lakosság széles rétegeiben s elkerülhetetlenné vált, hogy a jól működő fővárosi közélelmezési szervezet hatáskörét ne terjesszék ki e körzetek ellátására is. A főváros vezetői elégedetten fogadták a kormány döntését, hiszen az ő érdemeiket ismerték el, az ő hatalmi régiójukat szélesítették. Nem nagyon titkolt ambícióik szerint babérokat kívántak szerezni Nagy-Budapest létrehozásában, s úgy vélték, a kormány e döntése fontos a város határainak kiszélesítését követelő mozgalomban. A politikai erőviszonyok, a háborús helyzet azonban csak a lépésről-lépésre való előrehaladást tették lehetővé a Nagy-Budapest megvalósítása felé vezető úton. De az nem lehet vitás, hogy a közellátási egyesítés ilyen lépésként volt értékelhető. Néhány más, ez évben hozott rendelkezés is a Nagy-Budapest koncepció jegyében született. A legkisebb munkabérekre vonatkozó iparügyi- és kereskedelemügyi minisztériumi rendelkezések melyek meghozatalát a háborús infláció indokolta - kimondották, hogy a fővárosban és a peremövezetben a bérek megállapítása tekintetében azonos szempontok alapján kell eljárni. A rendelkezések sorát folytatva kell megemlíteni a belügyminiszter azon rendeletét, amely a budapesti főkapitányság illetékességi körét 1943 második felében valamennyi Pest kömyéki megyei városra és 11 nagyközségre kiterjesztette. A közellátási, bérezési és rendőrségi vonatkozású kormányrendelkezések hátterében az a törekvés figyelhető meg, hogy a gazdaságilag már teljesen összefonódott - bár külön igazgatás alatt álló - fővárost és közvetlen környékét különösen a háborús viszonyok közepette azonos szempontok szerint kezeljék. Azt kívánták elérni, hogy a peremövezetben a fővároséval hasonló életfeltételek és színvonal legyen elérhető. Ennek egyik oka - a háborús teljesítménynövelő célzaton kívül - az volt, hogy Budapesten és a kömyékén tömörült a Horthy-rendszer hatalma szempontjából veszélyes tényezőt képező magyar munkásság kétharmada. Nem lehetett a kormány számára közömbös, hogy a peremövezet lakosságának négyötödét kitevő gyár- és kézműipari munkások, kereskedelmi és közlekedési dolgozók milyen ellátásban, bérezésben részesülnek. Nem volt mindegy, hogy a különleges rendőri-hatósági megfigyelést, kezelést és fellépést kívánó baloldali eszmei beállítottságú munkásmozgalmat, mely az országon belül éppen a fővárosban és a kömyékén volt a legintenzívebb, tapasztalt és képzett rendőri apparátus tart kézben, avagy csupán a helyi érdekeket szem előtt tartó közigazgatás. Az 1943-tól felgyorsult úgynevezett Nagy-Budapest rendelkezések indoklásában a kormány különös nyomatékkal hangsúlyozta, hogy 1918-1919 negatív tapasztalatai alapján minden eszközzel meg kell akadályozni a nyomor, a nélkülözés, az elégtelen szociális gondoskodás nyomán kialakuló tömeges elégedetlenséget, annak minden káros következményével együtt. E rendelkezések alapgondolata ugyanaz, mint az 1935-1939 között meghozott szociálpolitikai rendelkezéssorozatnál volt: a szegényebb társadalmi rétegek elégedetlenségének leszerelése bizonyos engedmények útján. A közellátási és bérezési Nagy-Budapest megalkotásával egyidejűleg - ezek az intézkedések mintegy 1,8 milliónyi lakosra terjedtek ki - egyre inkább szembetűnővé váltak a közlekedési szempontból kialakuló egységes Nagy-Budapest körvonalai is. Az 1889-ben alakított Budapesti Helyi297