Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314
Az említett adó- és vámtételek a gazdasági élet konjuktúrális alakulásától függően évente 4560 millió pengő bevételt jelentettek a fővárosnak. A realitások figyelembevételével történő peremövezeti arányos részesítés bevezetésével a főváros minimálisan 30%-át vesztette volna el bevételeinek. Innen is levezethető tehát az 1920-as évek budapesti városvezetésének elzárkózása Nagy-Budapest létrehozásának kérdésétől. Politikai és gazdasági szempontokból az 1920-as, 1930-as évek Budapestjének uralkodó községi pártjai számára kellemesebb és gondtalanabb volt a korábbi évtizedek során kialakult nagyváros-peremövezet viszony konzerválása." A főváros fenntartását és fejlesztését szolgáló bevételek nem jelentéktelen hányada tehát a közvetlen környék és a távolabbi országterületek még részben a feudális időkből eredő jogok kihasználásán alapuló kíméletlen megsarcolásából származott. Fényt vet ez egyben Budapest erőltetett ütemű fejlődésének egyik nem elhanyagolható forrására is. PEST KÖRNYÉK FEJLŐDÉSE AZ 1930-AS EVEKBEN Az 1920-as években kibontakozó fejlődési tendenciák, melyek eredményeként a budapesti agglomeráció az ország legnagyobb ipari-kereskedelmi központjává és legjelentékenyebb felvevő fogyasztói piacává alakult, az 1929-1933. évi világgazdasági válság következtében némileg lelassulva, de az 1930-as években továbbra is megnyilvánultak. A magyar ipar Nagy-Budapest centralizációja a kormányprogram szintjére emelt vidéki iparfejlesztés ellenére továbbra is fennmaradt, sőt a koncentráció az 1930-as években is folytatódott.'* A Pest kömyéki övezet fejlődésére jellemző adatokat tekintve, a gyárak számának alakulása szembeötlő. 1921-1930 között a gyárak száma az övezetben több mint kétszeresére nőtt, míg a tárgyalt évtizedben mindössze 36 új gyár létesült, melyek csaknem kivétel nélkül a textil- és élelmiszer-feldolgozó ágazatokba tartoztak. 1920-1930 között a munkások száma 21 ezerről 37 ezerre nőtt. 1938-ban 60 ezer a munkások száma. A növekedés mértéke az előző évtized 73%-ával szemben csak 59%-os, mégis feltétlenül pozitívumként értékelhető, hiszen mögötte a korábban alapított mintegy másfélszáz új gyár megszilárdulásának ténye áll. A Pest kömyéki ipari-elővárosi övezet gyárainak nagyüzemi jellegére utal az is, hogy például 1938-ban az itteni gyárak átlagos munkáslétszáma 196, a fővárosiaké 81, míg az országban lévő valamennyi gyárüzemé mindössze 75 fő volt. A Pest kömyéki nagyvállalatok az ország iparának élvonalába tartoztak s külföldön is sikerrel reprezentálták a magyar gyáripart.'' Az 1930-as években Budapest és Nagy-Budapest helye és jelentősége nagyobbá és fontosabbá vált, az előző évtizedbeli szintnél. Az ország központjának és a vele összefonódott közvetlen környékének növekedése az 1930-as években is folytatódott. A régió fejlődésüteme e periódusban is maga mögött hagyta az országos átlagot. A folytatódó gyáripari koncentráció - a kormányzat erőfeszítései ellenére - továbbra is meghatározó tényezője Nagy-Budapest rohamos gyorsaságú növekedésének. A nagy-budapesti gyártelepek száma az országos adat 46,6%-a, a munkások részaránya pedig 61,9%-os. Budapest a pénzügyi- és hitelélet területén is az ország legnagyobb központjává alakult az 1920-as évekre. Itt volt a székhelye az ország pénzügyi életében döntő fontosságú jegybanknak, az 1924-ben alapított Magyar Nemzeti Banknak, amely az Osztrák-Magyar Bank és a M. Kir. Állami Jegyintézet jogutódjaként az első önálló magyar pénzjegykibocsátó intézet volt. Itt székelt az állam legnagyobb bankja a Magyar Kir. Postatakarékpénztár is. A magyar bankhálózat növekedése az 1867. évi kiegyezést követően a fővároshoz hasonlóan impozáns méretű. Az országnak ekkor mindössze 63 hitelintézete volt. 1880-ig a bankok és. takarékpénztárak száma 432-re, 1900-ra 101 l-re nőtt. A századfordulón a hitelszövetkezetekkel együtt 2696 pénzintézet működött az országban. Számuk 1913-ra 5000 fölé emelkedett. A bankügy koncentrációjára jellemző, hogy pél291
