Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

A NAGY-BUDAPESTI VÁLLALATOK SZÁMÁNAK ÉS MUNKÁSAINAK ARÁNYA AZ ORSZÁGOS ADATOKÉHOZ VISZONYÍTVA* 1900-1930 Vállalatok száma Munkások száma az iparág %-ában az iparág %'ában Ipari főcsoportok 1900 1910 1920 1930 1900 1910 1920 1930 Bányászat és kohászat 5 1 5 1 Vas- és fémipar 80 82 71 76 36 51 60 66 Gépgyártás 73 67 63 61 78 78 76 78 Építőanyagipar 28 29 24 21 34 39 34 30 Faipar 54 64 48 64 63 72 51 63 Bőr-, szőr-, toll-, gumiipar 67 64 68 66 68 57 75 69 Textilipar 43 47 46 55 57 39 43 63 Ruházati ipar 94 75 89 82 92 78 92 83 Papíros ipar 96 85 82 87 98 86 82 84 Élelmezési ipar 60 56 41 54 56 52 54 61 Vegyészeti ipar 66 67 76 70 82 77 72 77 Építőipar 38 61 52 63 49 74 70 78 Sokszorosító- és műipar 79 77 70 71 92 90 87 88 Vendéglátóipar 69 70 72 75 77 77 83 83 *Az 1910. és 1920. évi adatok a trianoni Magyarország területére vonatkoznak Az adatsorokból kitűnik, hogy míg a vállalatok esetében a budapesti koncentrálódás mérsékeltebben, felemásan s csupán egyes ágazatokban egyértelmű, addig a fővárosi vállalatoknál a munkáslétszám egyértelműen növekedett. Öt iparág kivételével, melyeket jórészt speciális jellegük folytán főként vidéki vállalatok reprezentáltak, a többi 9 iparágban a munkások több, mint kétharmada a budapesti nagyüzemekben talált alkalmazásra. Érdemes figyelmet fordítani az egyes iparágakon belüli koncentrálódásra is. A táblázatból kitűnőleg éppen a Budapesten tömörült iparágakban alakult ki a legnagyobb koncentrálódás, mivel itt voltak az ipari nagyüzemek. A textiliparban például a fővárosban nyilvántartott gyárak 4 százalékában dolgozott az ágazati munkáslétszám 88 százaléka. A gépgyártásban a vállalatok 2 százalékánál volt foglalkoztatva a munkások 82 százaléka. A vegyészeti iparban az üzemek 11 százalékában a munkáslétszám 86 százaléka talált alkalmazást. Nagyipari jellegű volt a fővárosi bőr- és a gumiipar, a papírosipar, a nyomdaipar, a vas- és fémipar, amelyekben is az üzemek mintegy 10 százalékában tömörült a munkások 60-80 százaléka. Az élelmezési iparág üzemei többnyire középipari formában működtek. Kimondottan kisvállalati jellegűek a szállodai-, faipari, az építőipari és a ruházati ágazatok, ahol az alkalmazottak 11-29 százaléka dolgozott a 20 főnél nagyobb létszámú vállalatoknál. Budapest és a peremövezet összefonódása figyelhető meg az árufelhozatal és a - fogyasztás területén is. Az elővárosi övezetből látták el szinte kizárólagosan a főváros ipari kész- és félkészáru szükségletét. Az élelmiszer-felhozatalt nem tekintve a vidék szerepe e vonatkozásban egy-két áruféleségtől eltekintve csupán másodlagos volt. Általában a vidéki ipar azokon a helyeken tudott fejlődni, illetőleg korábbi pozícióit megőrizni, ahol a budapesti igények kielégítésére irányuló termelés folyt. Talán ez bizonyult a peremövezeti gazdasági fejlődés egyik legfontosabb sajátosságának, így alakult ki az a helyzet a trianoni Magyarországon, hogy Nagy-Budapest nemcsak az ország legnagyobb ipari termelő központjává fejlődött, hanem egyben az ország legnagyobb ipari felvevő-fogyasztópiaca is volt. Az iparcikkeket jóformán alig vásárló többmilliós nagyságrendű falusi kisparaszti- és földmunkástömegek fogyasztási szempontból nem jelentettek komolyan számbavehető belföldi felvevőpiacot. Az ország elmaradott gazdasági-társadalmi struktúrája 288