Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

Pest-Budán telepedtek meg a külföldi kereskedők, pénzemberek, vándorló iparoslegények, akik magukkal hozták a szülőhazájukban szerzett ismereteiket, nézeteiket, életmódjukat, s új környezetükben igyekeztek megteremteni hazájuk gazdasági-társadalmi viszonyait. A bevándorlók saját tevékenységük révén formálták a testvérvárosok arculatát, és hatással lévén környezetükre is, mind szélesebb körökben ébresztették fel a jólét, a magasabb igények, a művelődés iránti vágyat. A budapesti „emberanyag", az „emberi tényező" jobb feltételeket kínált az iparosításhoz. Az itteni munkások könnyebben sajátították el a külföldről behozott, majd fokozatosan itt is előállított gépek kezelését, az új termelési technológiákat, a feszesebb ütemű, nagyobb figyelmet és fegyelmet megkövetelő, bonyolult gyártási folyamatokat. Kedvező lehetőségeket kínált a tőkeszegénységben szenvedő új gyáralapítóknak a budapesti fogyasztói piac nagy felvevőképessége termékeik gyors értékesítése szempontjából. A lakosság szükségleteinek kielégítése mellett az építkezések, a közmunkák, a közművek, a helyi közlekedés, a már meglévő más üzemek, gyárak, malmok állandó és növekvő keresletet jelentettek termékeik számára. A kereskedelem, a javítások, az alkatrész-utánpótlás igényelték az általuk termelt árucikkeket. Ha jól választoltak meg termékeiket, akkor gyors értékesítésük és hasznuk biztosítottnak volt tekinthető. A főváros gazdasági meghatározó szerepének kialakulásában közrejátszott az is, hogy Pest és Buda már a XIX. század első évtizedeitől helyet adott az osztrák birodalmi pénzintézeteknek, biztosítótársaságoknak. Itt alakultak meg az 1830-as évektől a hazai prekapitalista társadalmi-gazdasági fejlődés keretében az első pénzintézetek. Az 1840-es évektől Buda és Pest a magyarországi tőke- és hitelszervezet központjaként szerepelt s a kiegyezés után ez a pozíció még csak erősödött. Nemcsak a hazai tőke négyötödét kitevő vezető nagybankok tömörültek a fővárosban, hanem a külföldi kölcsönök, és tőkeberuházások is csak a budapesti pénzintézetek bekapcsolása útján voltak elérhetők. A hiányzó pénz könnyebb megszerezhetőségének lehetősége komoly lökést adott a gazdasági orientálódásnak. Pszichológiai vonzerőként értékelhető az a gyakori jelenség, hogy a vidéken képződött tőkék is inkább a fővárosi befektetések irányába mozogtak. A vidéki pénzemberek többsége kereste a budapesti gazdasági életbe történő, nagyobb biztonságot jelentő bekapcsolódás, be- és egybeolvadás, valamint letelepedés lehetőségét. Még néhány kevésbé hangsúlyozott fellendítő jellegű okozat is megemlíthető Budapest és peremvidéke századvégi fejlődésének elemzésekor. A magyar kormányok gazdaságpolitikájának Budapest életére gyakorolt kedvező hatása különösen az 1880-as évek végétől figyelhető meg. Miután az 1867-es kiegyezés az osztrák centralista törekvések visszaszorítását jelentette, a kettős pólusúvá átalakult monarchia lehetőséget nyújtott az önálló gazdaságpolitika kialakításához és a gazdasági élet fellendüléséhez. Az egyesített főváros gyors iramú növekedése teret adott annak a törekvésnek, hogy minél gyorsabban felfejlesszék a magyar hatalmi központot, Budapestet is. A magyar kormányok, de a budapesti autonómia révén önálló hangjukat és törekvéseiket kifejező tőkés csoportok is minden lehetőt megtettek a főváros fejlődésének előmozdítására. E politikai eszközökkel siettetett gazdasági fejlődés állomásainak bemutatását a történelmi feldolgozások mindez ideig nem kellő hangsúllyal tárgyalták, hanem csupán mellékesként említették és értékelték. Elegendő rámutatni az iparfejlesztő- és vámtörvények szakadatlan folyamatára, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (továbbiakban: FKT) útján a város fejlesztésébe és rendezésébe befektetett nagy összegű kormánytámogatásokra, a mindenkori városvezetőségek nagyméretű közüzem és infrastrukturális fejlesztő politikájára. A magántőkés csoportoknak sorozatban kiadott koncessziók, a város életében egy-egy területre szinte monopoljellegű egyeduralmat biztosító szerződések, amelyek az elengedhetetlen kommunális-közszolgáltatási ágazatok egy-egy területének kifejlesztésére irányultak; mindezek arra utaltak, hogy a város gazdaságpolitikája nem az események után kullogott. A kormány és a főváros vezetői helyesnek bizonyuló gazdasági és pénzügyi intézkedéseikkel a gyors fejlődés kereteit igyekeztek megteremteni. A közüzemi- és 280