Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

BÁRCZY POLGÁRMESTERRE VÁLASZTÁSA ES AZ EGYESÍTETT KÖZSÉGI PART MEGALAKULÁSA A választások után azonnal napirendre került a főpolgármesteri és a polgármesteri tisztség betöltésének kérdése. A főpolgármestert a közgyűlés az uralkodó három jelöltje közül választhatta. Az uralkodó számára a kormány terjesztette elő a jelölteket, de előtte általában széles körű konzultációt folytattak a törvényhatósági bizottságban jelen lévő befolyásos csoportosulások vezető képviselőivel. A koalíciós kormány ezt elmulasztotta, amit a törzsfőnökök az autonómián esett súlyos sérelemnek minősítettek. Ebben persze jogilag nem volt igazuk, hiszen a törvény a jelölés folyamatába az önkormányzatnak nem biztosított befolyást. De maga a gesztus valóban azt jelentette, hogy Polónyi Géza, aki az igazságügyminiszteri székbe kerülve a kormány fővárosi politikájának kizárólagos alakítására is igényt tartott, már nem volt hajlandó politikai partnemek tekinteni a közgyűlés többségét.^" Arra készült, hogy ezt a többséget annak szabadelvű párti múltjára és a Fejérváry-kormánnyal szembeni nem eléggé harcias kiállására hivatkozva diszkreditálhatja, és a választásokon hozzá feltétlenül hű függetlenségi párti gárdát ültethet a helyére. Jelöltje a főpolgármesteri posztra Fülepp Kálmán tiszti főügyész volt, aki a főváros ellenállási határozatainak jogszerűségét igazoló szakvéleményeivel nagy szolgálatot tett a koalíciónak a válság idején. Fülepp személye ellen a többi kerületi csoportnak sem volt különösebb kifogása, a jelölés módja ellen pedig csupán erőtlen tiltakozó nyilatkozatokra futotta erejükből, miután a választási vereség és a kilátások bizonytalansága miatt igen dezorganizált állapotban voltak. Az ellene irányuló szervezkedést az is megnehezítette, hogy nem lehetett tudni, kiknek a neve kerül még a szavazólapra. Ennél is döntőbb volt az a szempont, amelyet Feleki Béla, a VI. kerületi kaszinó-párt egyik vezető embere fogalmazott meg: „...olyan kormánnyal állunk szemben, amelytől a fővárosra nézve igen fontos - és jogos - engedményeket várunk, melyeket régebben megígértek már nekünk, s amelyek most megvalósulásra vámak. Miután pedig a fővárosnak érdeke, hogy ezeket az engedményeket megkapja, valószínű, hogy erre való tekintettel a bizottsági tagok nagy része rá fog szavazni a kormány jelöltjére."" Elsősorban a kormánynál évek óta elintézetlenül heverő pénzügyi igényekről volt szó, amelyek kedvező elintézése mind sürgetőbb lett. A korábbi években az is kiderült, hogy az autonómia nagyfokú korlátozottsága folytán a kormány a bevételeket érintő fontos határozatok jóváhagyásának megtagadásával vagy még inkább elhúzásával is a tönk szélére sodorhatja a főváros gazdálkodását, illetve megakadályozhat minden intézkedést, amely alkalmas a válság elhárítására. A várakozásoknak megfelelően a május 12-i közgyűlés meg is választotta Füleppet főpolgármesternek 177 szavazattal, Kollár Lajos, a II. kerületi többségi csoportosulás egyik prominens személyisége ellenében, aki 121 voksot kapott.^* Ezután a polgármesteri tisztség betöltése került napirendre, egyelőre csak találgatások és kezdeti korteskedés formájában. Május végére annyi kikristályosodott, hogy a kormány (pontosabban Polónyi) jelöltje Sipőcz László árvaszéki elnök. A közgyűlés többségét mélységes aggodalommal töltötte el az a lehetőség, hogy mind a főpolgármesteri, mind a polgármesteri székbe az erőszakos és egyeduralomra törő Polónyi kreatúrája kerüljön. Különösen arra az eshetőségre való tekintettel, hogy a sokat támadott igazságügyminiszter bármikor megbukhat, és akkor működésének fő színtere ismét a fővárosi politika lesz. Sipőcz mellett egyre inkább két másik név került előtérbe: Vaszilievits János tanácsnok, a régi vezetés legbensőbb bizalmi embere, valamint Bárczy István tanácsnok, a közoktatásügyi ügyosztály vezetője, akinek személye és addigi ügyosztályvezetői működése nagystílű reformpolitikát ígért. Korábban a pénzügyi ügyosztályban működvén, alapos áttekintéssel rendelkezett a város gazdálkodásáról is. Összességében pedig azok közé tartozott, akik Magyarországon a legmélyebben megértették a nagyvárosi igazgatás Európa- szerte tapasztalható tartalmi átalakulásának, a beavatkozó, szolgáltatásszervező városigazgatás kifejlődésének tartalmát és jelentőségét és ezt összekapcsolta az átfogó értelemben 240