Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

elsősorban a Néppárttal óhajtanak konkurrálni. A kompromisszum értelmében a párt ismét Radikális Demokrata Párt néven alakult meg. Elnöke Vázsonyi, társelnökei Kasics, Low Tivadar ügyvéd, időközben a Demokrata Körhöz csatlakozott fővárosi bizottsági tag és Bencsik László mezőtúri ügyvéd lettek, a díszelnökséget az öreg Madarász József vállalta.^" Hamarosan kitíínt, hogy egy fővárosi zsidó kispolgárság által dominált és egy antiszemitizmussal átitatott irányzat nem fér meg egy szervezeti keretben. A felekezeti ellentét mellett Kasicsék agrárorientációja is nehezen volt összhangba hozható Vázsonyiéknak a városi kispolgárság érdekvédelmét előtérbe helyező, a földkérdés iránt kevés érzéket mutató szemléletével. A gyakorlatban továbbra is külön tevékenykedtek, és az első, önmagában látszólag nem jelentős affér elegendő voh ahhoz hogy a felbomlás bekövetkezzen. Kasics és hívei 1900 szeptemberében hagyták el a pártot.^' Vázsonyi és Kasics viszonyára ettől kezdve rányomta bélyegét a személyes gyűlölködés, ami nem maradt hatás nélkül városházi magatartásukra sem. Ilyen előzmények után az 1900. novemberi törvényhatósági választáson kísérlet sem történt a kerületek ellenzéki csoportjainak összefogására. Az 1897 évi kudarc a választókat is demoralizálta, alig több mint harmadrészük járult ezúttal az urnákhoz. A legtöbb kerületben nem indult számításba vehető ellenzék. Egyedül az I. kerületben volt komoly választási harc. A Rupp Imre körül csoportosuló többség célul tűzte ki Kasics kibuktatását. Kasics az 1897-es Vázsonyiprogram legtöbb követelését átvevő programot hirdetett meg, és ezt összekapcsolta közúti vasutakhoz, valamint az FKT-hez kötődő lobbyk elleni kíméletlen támadással.^^ Az érdekes küzdelem a kerület községi választóinak 80%-át megmozgatta. A legtöbb szavazatot (1807-ből 1043-at) Kasics kapta, mellette a Szabad Polgári Párt két további képviselője is bejutott." Vázsonyinak a VI. kerületi kaszinó-párt paktumot ajánlott fel: a békés választás fejében 4 rendes és 1 póttagsági helyet. Vázsonyi, nem akarván a három évvel korábbi váratlan kudarc megismétlődését kockáztatni, programjának fenntartása mellett élt az ajánlattal. Ezért - a bevett szokástól eltérően - a Terézvárosban is csendes választás volt. A demokrata szervezkedésnek újabb lendületet az adott, hogy az 1901. októberi országgyűlési választáson a Demokrata Kör felléptette Vázsonyit a Terézvárosban Radocza János ellenében. Vázsonyi váratlan és nagyarányú győzelme (3267 szavazattal 1793 ellen) az addigi legsúlyosabb figyelmeztetés volt egyben a városházi többség vezérei számára is: bevett módszereik folytatása mellett a városházi politika iránt addig közömbös tömegek váratlan mozgósítása a kialakult erővi-szonyokat bármikor felboríthatja.^" E győzelem nyomán alakultak meg a lipótvárosi, erzsébetvárosi és józsefvárosi demokrata körök (a terézvárosit ekkortól nevezték Központi Demokrata Körnek), mögöttük demokrata asztahársaságok több tucatot kitevő egész hálózatával.^' A Demokrata Párt (a Kasics-féle vonulatra emlékkeztető „radikális" jelző időközben lekopott) szórványos vidéki szervezetei azonban csak vegetáltak. Radocza János. Fotó, MNM Legújabbkorí Történeti Múzeum. 230