Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

rítása volt. 1901-től folyamatosan átmenetinek nevezett költségvetések készültek, amelyekből a deficit elkerülése érdekében egyszerűen törölték az útépítésekre és burkolásokra szánt összegek zömét. Ez volt ugyanis a legjelentősebb beruházási tétel, amit még nem utaltak a kölcsön terhére. Az 1897-ben felvett 100 millió koronás kölcsön pénzkészlete 1906-ra teljesen kimerült, miközben a kölcsön terhére bejelentett beruházási igények fele kielégítetlen maradt, mivel a pénzt a folyó költségvetésből nem fedezhető egyéb célokra vonták el. Újabb kölcsön felvételére gondolni sem lehetett a költségvetési helyzet stabilizálása előtt.^' A századforduló dekonjunktúrája kiélezte a háztartás belső feszültségeit, és világossá tette az addigi várospolitika válságát, folytathatatlanságát. Vázsonyi programja viszont éppen a bevételek növelésének az adott körülmények között lehetséges útjaira vonatkozóan kínált markáns - a külföldi tapasztalatokat is figyelembe vevő - koncepciót. Olyan koncepciót, amelynél jobbat, vagy akár csak lényegesen mást senki nem tudott ajánlani. Ennek következtében lett szavának súlya a közgyűlésen, megnyilatkozásai egyre többekre hatottak - legalább elvi szinten - orientálóan. Az országos politika porondján aratott sikerei természetesen ugyancsak előnyösen hatottak vissza városházi pozíciójára. Sőt, egy ideig úgy tűnt, hogy a várospolitikai ellenzék különböző áramlatainak szervezeti összefogására is sor kerülhet egy országos politikai párt keretében. Vázsonyi és Kasics ugyanis egyaránt bekapcsolódott Sima Ferenc, a Függetlenségi Pártból kivált radikális képviselő kezdeményezésére 1898 februárjában létrehozott Radikális Demokrata Pártba. ^* Az új párt egyesíteni kívánta a demokrata beállítottságú városi polgárságot és a radikális függetlenségi érzelmű birtokos parasztságot, egy nem közjogi alapon álló program jegyében, szoros szövetségben a szociáldemokraták által szervezett munkássággal. Egy ilyen párt stabilizálódásának és térnyerésének feltételei nem voltak meg, így a nagy ambíciókkal induló párt néhány hónap múltán alkotóelemeire hullott. Vázsonyi számára továbbra is a Nagymező utcában székelő Demokrata Kör jelentett kicsiny, de megszilárduló politikai bázist, amelyhez egyes alföldi városok, elsősorban Mezőtúr hasonló irányultságú értelmiségi körei kapcsolódtak. Kasics a soproni radikális párt tevékenységébe kapcsolódott be, amely Sopron, Mosón és Pozsony vármegyék német ajkú birtokos parasztsága körében fejtett ki e réteg érdekvédelmi követeléseit antiszemita színezettől sem mentes radikális hangszereléssel megfogalmazó propagandát.^' 1900 elején ismét elhatározták a két vonulat egyesítését egy országos pártban. Az alakuló kongresszusra 1900 március 11 -jén került sor a Demokrata Kör helyiségében kb. 200 résztvevő, közöttük 21 vidéki küldött jelenlétében. A Vázsonyi által összeállított pártprogramot elfogadták, az elnevezés kérdése azonban majdnem szakadáshoz vezetett. Vázsonyi alföldi hívei a „függetlenségi demokrata" elnevezést ajánlották, mondván, hogy a párt a magyar lakta vidéken csak így találhat követőkre. A soproniak ezzel szemben ragaszkodtak a „radikális néppárt" elnevezéshez, kifejezve, hogy ők 229 A Borsszem Jankó Polónyiban látja a formálódó koalíció „fekete bárányát", a konzervatív-antiszemita áramlat megtestesítőjét. OSZK