Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

jelző,"'' húsz év jegyzőkönyveiben egyszer sem fordul elő. Úgy tűnik, a közönség jól érzékelte a templom formakincsének szokatlanságát, de Pesten még meg sem tudták fogalmazni a nyugtalanító hatás okát. A LEGENDÁRIS KIFESTÉS Trefort Ágoston kedves terve volt a Gara (Szt. István, majd Szt. Jobb) kápolna elsőként történő kifestése. A kápolna 1877. januárjában bukkant elő, igazi régészeti szenzációként. Az első lelkes hangulatban Hunyadi kápolnának szánták, ám később Szt. Istvánnak szentelték, utalásképpen arra, hogy a templomot Buda töröktől való 1686-os visszafoglalása után egy ideig az ő templomaként tisztelték. Forrásunk szerint Trefort a Gara kápolna díszítését a párizsi St. Chapelle mintájára képzelte,"^ mely mint a gótika jelképszerű épülete a korszak nagy ideálja lehetett."*^ Trefort Munkácsy Mihályt (1844-1900) Pestvárosa díszpolgárát, egy újabb nemzetközi sztárt óhajtotta megbízni,"' akinek a bécsi Kunsthistorisches Museum-ban megfestett hatalmas mennyezetfreskójáról ovációk jelentek meg a pesti sajtóban."* Vele teljesült be nemzedékek álma: megfordult a világ, magyar mester fest Bécsnek! De épen úgy, mint az Akadémiánál, a munkálatok elhúzódása miatt a mester ezt a hazai megbízatást sem vállalta el."^ Trefort halálával a Gara kápolna díszítése háttérbe szorult, és csak a munkálatok legvégén került rá sor. 1891 márciusában Schulekre komoly küzdelem várt. Mint már említettük ekkor az egész beifelszerelésről, ezen belül a figurális festésről, a díszítés e „főfontosságú tényezőjéről" kellett tájékoztatást adnia. „A történetileg adott épület egyszerűsége már eredetileg is festésre volt tervezve, ezt bizonyítják a festészeti maradványok, valamint a szegényesen alkalmazott plasztikus részletezés. A festett omamentáció olcsóbb lévén a plasztikánál valószínű, hogy már a régiek is a szükséges takarékosság által voltak festésre szorítva." Vagyis a művészeti alkotásokkal kapcsolatos örök pénzügyi problémákat is históriai dimenziókba emeli, majd így folytatja: „...a festés főfeladata az, hogy az építészetben megpendített eszméket tovább fejlessze, határozottabb kifejezésre juttassa, az ellentéteket kibékítse, kipengesse, hogy továbbá az üres felületeket érdekesen betöltse, úgy a szellemet mint a szemet az érdeklő módon foglalkoztassa, és így az ájtatos hangulat ébresztéséhez és fenntartásához hathatósan hozzájáruljon. - Miután ezt csupán omamentációval elérni nem lehet, szükséges, hogy a festés kiterjeszkedjék szentek életéből merített legendáris és symbolikus jelenetekre és képekre." Ezután ismertette a falképek számára kihagyott kilenc falfelület-egység helyét, nagyságát és beosztását, valamint a képek árkalkulációját.'^" Egyidejűleg sürgeti a teológiai szempontból is meghatározandó részek programját, hogy a festők megkezdhessék a vázlatkészítést. Havas ekkor nyomást gyakorol a fővárosra, mert az előirányzott költségek nem elegendők arra, hogy a templom megfelelő határidőre, és a közönség által megkívánt díszes külsővel készüljön el.'^' Gerlóczy latba veti befolyását, hogy a kivitelezéshez hiányzó összegeket a főváros végre megszavazza, azon feltétellel, hogy a munkálatok 3 éven belül bevégződnek.'^^ 1891 májusában kissé zaklatott hangulatú ülésen kezdődött meg a legendáris festés megtárgyalása.'^^ Lipthay ismét felveti, hogy „...óriási hibának tartja, ha a templom kifestetik,... mert a templom szép arányai elrontatnak, s... a fényesen kidolgozott s élénk színek által előidézett cifraságokban emelkedett szellemet nem talál, s habár elismeri, hogy az újabb korban a templomok kifestetnek, de nem látja indokolva hogy e téren majomilag mindent utánozzunk." Ez alkalommal már Pártos Gyula, és Zichy Antal is elbizonytalanodik, - kétségesnek tartják a kifestés hatását - ám furcsa módon mégis javasolják, amit Szalay Imre alelnök is támogat. Megállapítják, hogy a tervezett festést sem a leírásból, sem a kartonokból kellően megítélni nem lehet - itt nyilván már voltak lehangoló tapasztalatok - de a bizottság Schulek műérzékében teljesen megbízik, és felszólítják, hogy a szóban előadott program szerint a templomot festesse ki, és a kész részeket a bizottságnak mutassa be, vagyis br. Lipthay véleményével egyedül maradt, a döntés végleges.'^" 195