Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819-1947) 115-153

nyozása kapcsán akiknek a napóleoni háborúk idején tett katonai szolgálatokat méltányolta a város. A Budán és Pesten 1711-1843 között grátisz-polgárrá lett személyek az alábbi módon csoportosíthatók társadalmi, illetve foglalkozási rétegek szerint.^ BUDA (1711-1837) PEST (1717-18 43) német magyar német magyar nevű nevű nevű nevű Városi tisztségviselők 5 1 8 6 Kormányzati (fő)tisztségviselők 2 12 7 Katonák és inszurgensek 1 2 11 6 Orvosok 2 2 Kereskedők 1 Patikusok 1 Mérnök 1 Karmester (!) 1 Telektulajdonos 1 1 A polgárjog grátisz történő adományozásának reformkorig nyúló kultuszával párhuzamosan fejlődik ki a 19. sz. első felében a díszpolgárság intézménye: Pesten 1819-től, Budán pedig 1830-tól. Az összefüggés a városi polgárjog hanyatlása és a díszpolgári cím adományozásának szokásba jötte között nyilvánvalónak tűnik, vagyis: amilyen mértékben veszíti el jelentőségét az előbbi, olyan mértékben látja szükségét a modernizálódásra nemigen hajló, a feudális eredetű polgárjog továbbfejlesztésére képtelen patriciátus, hogy a városi érdekeket idealizáh formában és jelentős személyiségek által hitelesítve megjelenítse. A DÍSZPOLGÁROK A díszpolgárok^ a grátiszpolgárokhoz hasonlóan elvileg rendelkeznek a polgárjogok gyakorlásának lehetőségével. A városi tanács által kiállított díszoklevelek - mint például az első magyar nyelvű, melyet 1838-ban adományoz a pesti tanács Lónyay Jánosnak a nagy pesti árvíz királyi biztosának, ünnepélyesen ki is nyilvánítja, miszerint: „...adván 's tulajdonítván ő Méltóságának mind azon jogokat 's szabadalmakat, melyekkel e' városnak valóságos Polgárai régtől fogva éltek, 's mostanában is élnek."" Formáját tekintve ebben az időszakban a díszpolgári oklevél semmiben sem különbözik a rendes polgáritól; a város címerével és díszítő ábrákkal ellátott nyomtatvány. A dolog természetéből fakadóan a díszpolgárnak az egyébként kötelező polgáresküt nem kell letennie Lónyay János, 1845, F. Eybl litográfiája BTMMetszettár, Itsz.: 28.722., részlet.