Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Nemes Márta: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma = Das Kunstgewerbemuseum von Ödön Lechner 65-114

tesen 19. századi tünet, amely ugyanúgy a 18. század végének szellemi sodrából bonta­kozott ki, akár az ipari forradalom. Rousseau (Ermenonvillei emlékhely 1778) és Newton kultusza, (Boullèe terve 1784), a Nagy Frigyes emlékmű terve (1787), Kant (1808) és Napóleon (1813) em­lékművei már egy egész nemzet nagyságát kifejezésre akarták juttatni. Napóleon a jénai és austerlitzi csata győzelmének emlékére építtette a francia hadsereg emlékművét, a Madeleine templomot (1806). Egyidejűleg felállíttatta a Vendôme oszlopot, és két diadalív, a Carrousel és a l'Etoile építését is elrendelte. A trafalgari győzelem emlékműve az edinburghi (1805) és a dublini (1808) Nelson oszlop. Washington elnök 1799-ben bekövetkezett halála után több terv (Dance 1800) és emlékmű készült (Baltimore 1815/29, Washington 1848) Amerikában is'. De nemzeti emlékművé alakították 1791-ben az 1757-ben megkezdett párizsi Pant­heont, és Schinkel berlini Altes Museumának (1835) kolonnádja is prominens személyi­ségek szoborgalériájának gondolatával készült. Valamennyi közül a legnagyobb szabású I. Lajos bajor király regensburgi Walhallája (1831/42), Klenze elgondolása szerint. Ugyanő tervezte a kelheimi Befreiungshalle-t (1842/63), a Napóleon felett 1813-ban aratott győzelem emlékére. A nemzet géniusza­inak megörökítésén túl a legtöbb emlékmű felállítása az egyes nemzetek önállóvá válá­sának eseményéhez kötődött - ilyen Viktor Emanuel római emlékműve (1885) is - vagy a függetlenné válás évfordulója alkalmából emelték őket. Utóbbira példa Amerika függetlenségének centenáriumára (1876) felállított obeliszk és a New York-i szabad­ságszobor. A sort még folytathatnánk, de talán ennyi példából is meggyőző következtetésre jutunk. Megfigyelhető ugyanis, hogy Boullèe Newton emlékmű-tervétől Viktor Emánuel ma is álló emlékéig, valamennyi külföldi példa a 19. század stílusáramlatain belül mindig az aktuális, „divatban levő" stílusváltozat formanyelvén készült, és csak egy speciálisan a század második felében kialakuló új épületfajta, a világkiállítások nemzeti csarnokai­nak építésénél törekedtek az egyes országok jellegzetesen nemzeti külsővel is megkülön­böztetni magukat egymástól 42 . A magyar nemzeti forma megalkotásának első kísérletei ugyanígy a felvilágosodás koráig vezethetők vissza, és kiteljesedésük a millenniumi időktől az első világháború okozta cezúráig tart. E kezdetben naiv, de mindenképpen jószándékú és hazafias, sőt haladó törekvéseket ma már meglehetősen nehéz a 20. század 30/40-es éveinek hisztéri­ába átcsapó, eltorzult, szélsőséges eseményeitől függetlenül szemlélni. Pedig Lechner építészetének objektív megítéléséhez elengedhetetlen annak a tudomásul vétele, hogy a nemzeti formanyelv minden erőszaktól mentes, művészi keresése az építészetben nem nacionalizmus, nem hozható kapcsolatba annak a történelem során brutálissá fajult szörnyűségeivel. A nemzeti formák tudatos akarása - eddigi ismereteink szerint - Magyarországon is a felvilágosodás éveiben fogalmazódott meg, Schauff János pozsonyi rajztanár magyar oszloprendet, ill. „ízlést" kialakító szándékában. Első könyvében 43 II. József török hábo­rúinak diadalán felbuzdulva, antik oszloprendek mintái után olyan magyar oszloptípust javasolt, amelynek lábazata a megvert török turbánjának, fejezete pedig a győzelmes magyar huszár csákójának motívuma. A főpárkány frízét pedig a magyar korona és kettős 75

Next

/
Thumbnails
Contents