Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

ugyanekkor 4 menhely szolgált, összesen 831 ággyal, melyeken ez évben 264 ezer ember éjszakázott - a főváros hasonló célú szükséglakásaiban további 1928 férőhely volt, ebből 315 ágy közös hálótermekben; rajtuk ugyancsak 1912-ben 43 242 személy hált. A szegénységnek a betegség és az öregség által különösen fenyegető veszélyével szemben azonban maguk az érdekeltek is szervezkedtek. Mert túl a fővárosi hatóságok és az általuk elismert és támogatott vagy csak egyszerűen saját erőre támaszkodó magánegyletek szegénysegítési tevékenységén és párhuzamosan az 1907. évi. XIX. tc­ben kibővített körű és újjászervezett kötelező betegség- és balesetbiztosítással, korsza­kunkban is tovább működnek a különböző önsegélyző, temetkezési, betegsegélyző és nyugdíj-, illetve nyugdíjkiegészítő egyletek. Bővebb képet róluk most már csak a buda­pesti címjegyzékből nyerhetünk, mely 1910-ből 102 betegsegélyző és 30 nyugdíjegyletet mutat ki - köztük azonban mintegy 20 vállalati és betegpénztárat is. De maguk a kétségtelenül spontánul, az érdekeltek által szervezett egyletek is rendkívül sokfélék: legalábbis címeik szerint, hiszen bővebb vizsgálatuk külön hosszadalmas kutatásokat igényelne. Kétségtelenül betegsegélyző és temetkezési segélyző tevékenység áll műkö­désük központjában - emellett részben az önsegélyezés is; s a szervezés bázisát tekintve megtaláljuk itt az iparossegédek és munkások szakmánkénti saját szervezeteit éppúgy, mint a kisiparosokéit - sőt nemegyszer mesterek és legények közös egyleteit is. Több egylet hivatalsegédeket, szolgákat egyesít - de találunk egyleteket modern társadalmi bázison is (pl. a vasutasok önsegélyző egyleteit), és még mindig élnek a városegyesítés korának változatos formájú, de már akkor is archaikus, szentek védnöksége alá helyezett, nemegyszer a 18. század végéig visszanyúló általános önsegélyző és temetkezési egyletei is: ezeknek elsősorban a Józsefváros és az Erzsébetváros adja a bázisát sajátos kispolgári lakosságával. A nyugdíjegyleteket jellegzetes módon elsősorban az alkalmazott elemek tartják fenn, ugyancsak cégenként, nemegyszer olyan nagytőkések elnökletével, mint (a Kereskedelmi Bank tisztviselői egyletében) Lánczy Leó. Közalkalmazottak esetén nyug­díjkiegészítő (és emellett nemegyszer ismét önsegélyző) egyletekkel találkozunk. Mun­kások vonatkozásában az 1893-ban alapított Munkások Rokkant- és Nyugdíjegylete látszik öregségi biztosítással törődni: ez azonban már országos hatáskörű egylet, 26 helyen van fiókja; 88 ezer taggal, és 5 millió K tőkével működik, évi 5000 korona állami támogatást is kap, a gazdag kocsigyáros Kölber elnöksége alatt. 10 A közvetlen szegénység, illetve elszegényedés - és legfőbb okai közül a betegség és az öregség anyagi következményei - elleni védekezés formáinak és forrásainak ilyen kibővülése, sőt a védekezés részben állami feladattá tétele már önmagában is mutatta az imperializmus korába lépő gazdasági fejlődés társadalmi problémáinak megsűrűsödését és kiéleződését - és természetszerűen elsősorban abban a nagyvárosban, melyben a fejlődés legelőször és a legteljesebben bontakozott ki. Ez a kiélezett helyzet azonban csakhamar bebizonyította azt is, hogy a társadalmi stabilitás biztosítása a közvetlen szegénységgel szembeni karitatív védelmen túl már szélesebb, strukturális reformokat is megkövetel. Már a részleges kötelező társadalombiztosítás bevezetése és kibővítése egy lépés volt ebben az irányban - s a századforduló éveire így a főváros is fel kellett hogy ismerje: a polgári társadalmi szerkezeten belüli ellentmondások tompítása elsősorban éppen Budapesten, immár az eddigiekénél szélesebb körű intézkedéseket is követel: a puszta szegénygondozás még ilyen kiterjedt formáin túl is immár átgondolt, részben 59

Next

/
Thumbnails
Contents