Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

szármozott). 1912-ben Budapesten tehát kb. 830 ezer népkonyhai étkezés volt - s ebből csak kb. 43 ezer esetben fizették a minimális térítést. A jótékonysági egyletek által intézett ruhasegély- és foglalkoztatási akcióknak viszont már csak csekély jelentősége volt. A szegények esetenkénti vagy rendszeres, de mindenképpen korlátolt körű kézpénzsegélyezése, vagy a kétségtelenül kiterjedt étkeztetési, népkonyhaakciók azonban éppúgy még mindig nem jelenthették a budapesti szegényügy végleges és rendszeres megoldását, mint ahogy nem, illetve csak csekély mértékben segíthették azt egyes jótékonysági magánegyesületek. Az ilyen egyesületek száma talán a polgári társadalom a válság hatására megrendült önbizalmának, vagy erősödő szociális felelősségérzetének is eredményeképpen korszakunkban igen megnő. Az elöljáróságok által úgy látszik kevéssé megbízhatóan, vagy legalábbis kevéssé tisztázott alapelvek szerint nyilvántartott jótékony célú egyesületek száma 1902 és 1912 között 260 és 400 között ingadozott. A tényleges szám ennél valószínűleg kisebb volt: egymástól független források 1913-ban 165, 1915-ben 176, 1917-ben 169 jótékony egyesületet említenek - jelentős, háborús pénzben mintegy 40 millió K-s vagyonnal és kb. 10 milliós évi bevétellel és kiadással. Közülük több a jótékonyságnak különféle ágaival is foglalkozott: élelmezéssel, felruházással és foglalkoztatással. De mint már korábban is, úgy most még élesebben lett nyilvánvalóvá, hogy közülük soknak működése már csak formális, nemegyszer személyi hiúság által is vezetett. Az egyletek ui. sokszor egymással konkurálnak: 1913-ban pl. egyazon jótékony cél elérésére Budapesten 27 egylet működött. Működésük egymást keresztezte, többek szerény bevételé alig fedezte az igazgatási kiadásokat. De a nagy, s nagy hagyományú egyesületek, melyekről már a korábbi periódusok kapcsán szóltunk, továbbra is jelentős szerepet játszanak a város szegénygondozási intézményeiben. Mellettük korszakunkban jönnek létre az olyan jelentős, jellemző módon már jórészt vallási-felekezeti alapon álló jótékony intézmények, mint a Budai és az V. kerületi Izr. Nőegylet, a Budai Izr. Agg- és Menház, a Szociális Missziótársulat, az elfekvő betegek ápolására vállalkozó San Marco Egylet, az Országos Erzsébet Otthon Szövetség, a Fasori Evangélikus Nőegylet, és a Szabadkőműves Ingyen Kenyér Egylet stb. Közülük 1912-ben a főváros hosszabb időre szóló rendszeres, bár összesen is csak mintegy 135 ezer K segéllyel 16 egyesületet és intézményt támogatott: közülük 26 ezer K-t a Hajléktalanok menhelye egylet, 80 ezer K-t különböző (főleg gyermek-) kórházak és egészségügyi egyletek kaptak. Egyenkénti segélyekkel (mintegy évi 70 ezer K összegben) a főváros 38 egyesületet támogatott: ebből 18 ezret a közjótékonysági egyletek kaptak, 8400-at a szegény úrinők otthona; a többi 500-2000 K közti támogatásban részesült. Hozzáadva a két saját árvaházának az árvaházi alap jövedelmén felüli kiadásaira fizetett évi félszázezer K-t is, a főváros magánegyletek támogatására fordított évi mintegy negyedmillió K segélye nem mondható valami bőségesnek, főleg akkor nem, ha tudjuk, hogy Budapest saját fenntartású szegénygondozási intézményeinek viszonyai sem sokat javultak. A város két szegényházának némi bővítésén, egy 200 személyes fiókszegénynáz felállításán túl nagyobb változás korszakunkban nem történt: 1912-re bennük összesen 1326 beteget gondoztak. A szegényalap vagyona ugyanekkorra 4 millió 302 ezer K-t ért el, de a szegényügyi kiadások ebből csak kb. 200 ezer K-t emésztettek fel. A három árvaházban 1912-ben 296 árvát neveltek, összesen mintegy negyedmillió K ráfordítással - az árvaházi vagyonok összvagyona ekkor közel 6 milliót tett ki. A hajléktalanok számára 58