Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

3. A SZEGÉNYÜGY ÉS A SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS 1849-1873 Budapest dualizmuskori városfejlődésének a társadalomra is kiható legjellegzetesebb, leghangsúlyosabb vonása, amint az már a kortársak előtt is csakhamar világossá lőn, az erős polarizáltság. Ez nem annyira a vagyonos rétegek aránylag csekély, mint inkább a proletariátus igen nagy voltának - végső fokon a középrétegek gyengeségének következménye. A proletariátus persze minden nagyvárosi fejlődés velejárója, Budapesten azonban az ellentmondások kiélezettebbek. Hiszen az 1860-as években csak a pesti napszámosok és cselédek: a legképzetlenebbek és a legkiszolgáltatottabbak kategóriája a lakosság 1/5-ét, a felnőtt népességnek meg éppenséggel 1/4-ét: 20, ill. 25%-át teszi ki. Bécsben ezek a rétegek a lakosságnak csak 12-13, Berlinben meg csak 8%-át jelentik, ami akkor is jelentős különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a közép-európai nagyvárosok mellett akkor még számos, csak később odacsatolt, velük többé-kevésbé azonban már összeépült külvárosi település létezett, igen nagyszámú, de a népszámlálásokból ily módon kimaradt proletariátussal. Pesten és Budán még ehhez hozzáadva a tulajdonképpeni ipari munkásságot, már a városegyesítés éveiben a proletariátus aránya a kereső népességnek 75%-át éri el. Pest-Buda így az itt felhalmozódó egyre nagyobb vagyon ellenére is a városegyesítés éveiben alapjában és egészében még szegény város. Olyan körülmény ez, mely még akkor is feltűnő, ha a pesti nagy vagyonok a bécsi és még inkább a párizsi, londoni vagy hamburgi nagy vagyonokhoz képest meglehetősen szerényeknek tűnnek is, de amit természetesnek kell találnunk akkor, ha még a kispolgárságnak és az alkalmazotti rétegnek is zömében csak szegényes viszonyaira emlékezünk vissza.

1 De míg a szegénység ellenére is a fiatalság, az egészség s a töretlen munkabírás legalább egyelőre még elfeledtetik a város társadalmi problémáit azzal, aki saját bőrén érzi őket - hiszen a város végül is örömöket is kínál lakóinak -, az öregkorra, betegség esetére, s váratlan sorscsapásoknál, elsősorban a hozzátartozók halálakor, a szegénység különösen és olykor teljesen váratlanul, nagyon is érezhetővé válik. Érthető, ha a társadalom spontán szervezkedése először ezeknek a problémáknak, veszélyeknek nyomása alatt indul meg. A városegyesítés éveire Pest-Budán már 157 egylet működik: jóval több, mint a felük a kisember önsegélyző és a tehetősebb polgár vagy az értelmiségi a nyomort, a szegénységet saját érdekében valahogyan enyhíteni kívánó társulása. 1873ban ezeknek száma már 25, ill. 56. Az önsegélyző egyletek profilja kezdetben minden esetben azonos: betegsegélyezés, temetési segélyezés: segítség a kisember életének nagy anyagi teherpróbáinál. Csak a későbbieknél, de még ott is csak igen ritkán szerepel az egylet céljai között a takarékosság, a kölcsönzés, vagy a kifejezett önsegélyzés. Az évi tagdíjak szerények: általában 2-6 forint között mozognak, van ahol a munkabér 2,5, máshol 5%-a, van ahol egynapi munkadíj; csak néhány későbbi, csaknem kizárólag zsidó egylet szab magasabb, 10-12 forintos tagdíjakat. Általában szerények a belépéskor egyszer fizetendő díjak is. így nem meglepő, ha szerények az egyleti vagyonok is: csak 12 egyleté van felül a 10 ezer forinton. Az egyletek közül 14 még 1848 előtt alakult. A legkorábbi a Pest-terézvárosi szőlőkertészek és a hajósok betegsegélyző és temetkezési egylete. Előbbi 1777-ben, utóbbi 1793-ban 47