Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

a legszorosabban kötődő egyesületi típusnak, a társaskörnek alakulásán és tevékenységén át lesz módunk a legvilágosabban megfigyelni. A polgári társadalmi szerkezet kibontakozása az ilyen típusú egyesületek taglétszámát éppen úgy megnöveli, mint tagjaik létszámát. Utóbbiban az új polgári értelmiségi-alkalmazotti-kispolgári elemek e polgári társadalomszerkezetbe most meggyorsuló betódulása játssza a főszerepet -, előbbiben (amely csakhamar új szervezetek, ill. a régiek hálózatának kiterjedéséhez fog vezetni) a város most meggyorsuló területi terjeszkedése és az ennek nyomán keletkező új, sajátosan a kerületekhez kötött lokális igények jelentkezése, ill. az újonnan benépesülő területek lakossága megszervezésre érdemes rétegeinek megerősödése szolgál mozgatóul. E kettős irányú fejlődés következtében 1910-re Budapesten a fővárosi címjegyzék szerint (és annak sajátos tagolásában) már a főváros majd minden kerületében találunk a szó hagyományos értelmében, tehát főleg választási kortes irodaként működő politikai társasköröket (a VI. kerületben már egy bel- és egy kültelkit, a VII. kerületben ugyanígy: ott a kültelki az akkor kiépülő Zuglóban jön létre). Lényegében ugyancsak politikai társaskörként, bár pontosan az előbb említett körök által vitt politika ellenzékeként 4, a Vázsonyi által képviselt új várospolitikát szervező Demokrata Kör is működik: a központin kívül Óbudán, a Belvárosban, és az Angyalföldön, azaz az Újlipótvárosban. A politikától legalábbis címükben mentesebbeknek látszó társaskörök ^ugyancsak gombamódra megszaporodtak: a nagy kiterjedésű I. kerületben (ahol a budai oldalon a város beépített részének növekedése, mint láthattuk, most hoz létre új meg új településeket) a Várhegyhez és a Krisztinavároshoz kötött ilyen körök mellett már a Budahegyvidéken, a Felső-Krisztinavárosban és a Kelenföldön is találunk különféle társas köröket, egyleteket. Hosszas lenne felsorolni ezeket a leggyakrabban társaskör, kaszinó, polgári kör, olykor csak a szerény asztaltársaság formájában, ill. enne alatt szereplő különféle egyesüléseket. Számuk a címjegyzék szerint 1910-ben végül is 35 volt, s a várospolitikai és a demokrata körökkel együtt eléri az 50-et -, de a háborúig nyúló évek alatt még tovább is gyarapodik. Hogy csak a legjelentősebbeket említsük: 1914-re jön létre az Erzsébetvárosi Demokrata Kör; 1911-ben alakul a Lipótvárosi Társaskör, stb.

? Mindezeknek a változatos formákban szervezett egyesületeknek taglétszáma egyelőre ismeretlen -, az azonban kétségtelen, hogy számuknak ilyen növekedése, szervezkedésük területi, vagy társadalmi kiterjeszkedése végül is nem változtatott azon a helyzeten, amelyet Rákosi Jenő a millennium idejéről rajzolt. A polgári bázisú egyletek pontosan tükrözve a polgári társadalom e kiteljesedett szerkezetén belül erősödni és kiterjedni kezdő ellentmondásokat, alapjában továbbra is az elkülönülő érdekek talaján jöttek létre: ez mindenekelőtt további erőteljes elpólitizálódásukban nyilvánul meg. A sajátlagosan politikai jellegűnek jelzett polgári társaskörök most is elsősorban kortestanyák és általában annak a városi lobbynak irányító gócai, amelyekről majd később fogunk beszélni, s ami róluk szólva nem véletlenül adta az undorodó Molnár Ferenc szájába a „zseb zsebet mos"

10 gyilkos jelszavát. Várospolitikával foglalkoznak azonban természetszerűen az ellenzéki demokrata körök is -, de a címjegyzékben immár ezektől kifejezetten elkülönített egyesületeknek a lehetőséghez képest alaposabb vizsgálata is a várospolitikához vezet vissza. Néha ez egészen nyilvánvaló, már vezetőik személyének ismeretében. A Józsefvárosi Kör 1887 óta a kerületet markában tartó Hűvös-féle klikk42