Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

badkőművességről, ill. az egyes páholyokról megadott (külön csak kivételesen idézett) irodalomra támaszkodtunk. 4. A Könyves Kálmán páholyra: Koltai V.: A Könyves Kálmán „Az előítéletek legyőzéséhez" czímű páholy története 1872-1916. Budapest, 1917. 5. A Martinovics páholy vonalára: Fukász Gy.: Szabadkőművesség, radikalizmus és szocializmus az 1918 előtti Magyarországon. Párttörténeti Közlemények 1961.2. sz. 55-84. 6. A szabadkőművesség a polgári radikalizálódás útján: a szervezkedésre és a konfliktusokra a korszak fejlődésében adatgazdag áttekintést ad Fukász Gy.: A magyarországi polgári radikalizmus történetéhez 1900-1918. Jászi Oszkár ideológiájának bírálata. Budapest, 1960. 2. BUDAPEST EGYESÜLETEI 1873-1896 A polgári társadalom kibontakozásával együttjáró, a differenciálódást kísérőjelenségek sorában egyre nagyobb szerepe lesz az integrációs törekvéseknek, az emberek közötti újfajta kapcsolatok igényének is. Az egyén egyre kevésbé elégszik meg azokkal a kapcsolatokkal, melyeket pusztán a rohamosan fejlődő munkamegosztásban elfoglalt helye biztosíthat számára, már csak azért sem, mert az éppen a munkamegosztás fokozott differenciálódása folytán egyre korlátozottabbá, egyre szűkebbé válik -, belőle pontosan a humanizálódást biztosító tényezők kezdenek eltűnni. Ugyanakkor a társadalomszervezet gyors differenciálódása ellenére csakhamar az is világossá válik, hogy a szerkezet egyes, a munkamegosztás szervezetében esetleg nagyon is távoli elemei között számos ponton és különböző szinteken is (de korszakunk végéig az osztálykorlátokon még csak igen kevéssé túllépő) alapvető érdekazonosságok is állhatnak fenn. Emberi, humanizálási igények, szakmai, kulturális társadalmi és politikai, nem utolsósorban pedig helyi, a növekvő város egy-egy kerületén belüli általános érdekek gyors összeolvadása működik közre így azután abban a folyamatban, melynek során korszakunk végére a fővárosi társadalom életében egyre nagyobb szeréphez jutnak a különböző egyesületek: a munkamegosztás és az osztályellentétek révén széttagolódó, de ugyanakkor újfajta közösségi érdekek körül csoportosulni kezdő társadalom mindennek megfelelő, új típusú kapcsolatokkal való megerősítéseként. És valóban „az előkelő osztályok kaszinói, klubjai, a munkások egyesületei, olvasókörei, dalegyletei, tornázó és tűzoltó társaságai mind megannyi központjai a népéletnek... minden iparososztálynak van saját egyesülete, társalgáson kívül jótékony célokkal is összekötve, minden városrésznek van kaszinója,... különböző városrészek külön társaskörei s még néposztályok és foglalkozási szakmák szerint szervezett társasegyletek is. Továbbá az atléták, a tűzoltók, a mentők társulatai, az evezős egyletek.... és különböző pártklubbok" -, írja korszakunk végén elégedetten a jóhiszemű Jókai.

1 A fiatalabb, éles szeműbb, és cinikusabb kortárs azonban már e szervezkedésnek másik oldalát látja meg és emeli ki: az osztály-, réteg- és csoportérdek buzgó szerveződését. A budapesti társadalom majdnem kasztokra van bomolva, magyarázza Rákosi Jenő, a kasztokon belül csak a vezérek érintkeznek a rétegek maguk nem. A Nemzeti Kaszinó a főuraké, az 36