Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Haulisch Lenke: Az 1980-85. közötti új szerzemények kiállítása Kiscellben = Ausstellung der Neuanschaffungen zwischen 1980-1985 in Kiscell 235-240

HAULISCH LENKE AZ 1980-85 KÖZÖTTI ÚJ SZERZEMÉNYEK KIÁLLÍTÁSA KISCELLBEN. Hosszas karbantartási műveletek után nemrégen nyitotta meg kapuit ismét a látogatók előtt a Budapesti Történeti Múzeum régi, kiscelli épülete. Már az első időszaki kiállítása - amely a nemrégen elhunyt Veszelszky Béla festészetét tárta összefoglalva a budapesti közönség elé - azt mutatta, hogy a Fővárosi Tanács hatáskörébe tartozó intézmény nem csupán a régi várostörténetben búvárkodik, hanem a jelenhez közelálló, napjainkat alakító tényezőkről is van egy-két szava, ezen esetben a képzőművészetről. Ez így helyes is, hiszen Európa nagyvárosi gyűjteményeinek általában megvan ez a kettős törekvése: a Mussé de la ville de Paris-t nem tette feleslegessé a Pompidou-Centrum, de a nürnbergi Germanisches Múzeum sem tudta átvállalni a Museum der Stadt Nürnberg különleges feladatait. A városi múzeumok a nagyobb, országos gyűjteményekkel szemben, illetve mellett egy urbánus közeg sajátos struktúráját képesek tükrözni. Hogyne lenne fontos ez nálunk, ahol oly igen közel vannak egymáshoz a múzeumok, s talán emiatt sokkal egysíkúbb képet közvetítenek a képzőművészet területén, jóllehet annak éppen a hazai festészeti műfaja sokkal több tanulsággal és érdekességgel szolgál, mint azt eléggé konformizált kiállításainkon és gyűjteményeinkben tapasztalhatjuk. S ha valamelyik múzeum ebből a körből külön koncepcióval ki szeretne lépni - pl. a Szombathelyi Képtár - máris ezer erő húzza az elődök által kitaposott kényelmes ösvényre. Nos, a Kiscelli Múzeum legutóbbi szerzeményeinek kiállítása, mely ez esetben a 19. és 20. századi képzőművészet területére korlátozódik, arról győzhet meg bennünket, hogy anyagi körülményeik folytán ugyan szerény keretek között tudják gyűjteményüket gyarapítani, de eléggé elfogulatlanul nyúlnak a lehetséges választék felé, amely napjaink felé közeledve erősen kiszélesedik és éppen ezért a választás tekintetében a legnagyobb buktatókat rejti magában. A néhai Schmidt kastély legújabb kiállításán végigsétálva a 19. századból néhány pesti illetőségű portré mellett - mint pl. az ismeretlen festőtől származó Giergl Alajos pesti ötvösmester és felesége arcképei - a legérdekesebb Kuerling Henriett: 1838-as pesti árvizet ábrázoló műve a Batthyány térrel, a Markup Béla leszármazottjaitól megszerzett parlamenti oroszlán kisméretű változata, és a nagy tehetségű századfordulós hídépítő: Nagy Virgil 1897-ben keletkezett Erzsébet híd terve a főváros látképével, amely az építészet területén valójában már a századforduló legújabb törekvéseinek hordozója. Kiváló az a kis grafikai gyűjtemény, amely a szecessziós törekvéseket képviseli a kiállításon: Nagy Sándor, Róth Miksa, Mirkovszkyné Greguss Gizella művei. Két valódi meglepetés: Muhits Sándor Mátyás királyt ábrázoló üvegablakterve és egy szövőnőket ábrázoló ugyancsak üvegablakterve mutatja, mennyi feltáratlan érték rejtőzik még ebben 235