Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Létay Miklós: Árvíz Óbudán 1838-ban : a katasztrófa 150. évfordulójára = Das Hochwasser in Óbuda im Jahre 1838 : zur 150. Jahreswende der Katastrophe 17-26

a mai Flórián térről nyugat felé tekintve a Vörösvári út elejének vízben álló, rombadőlt házait, ladikokon menekülő óbudaiakat, illetve ladikkal menekített szarvasmarhákat, a háttérben pedig a kiscelli kolostort ábrázolja. 2. A másik kép közepén a ma is meglévő

4

, egyemeletes, árvízzel körülvett selyemgombolyító látható, melynek lépcsőjén emberek igyekeznek felfelé, míg mások az ablakokon néznek ki. Az épület felett a máriaremetei kegykép lebeg. A vízen jégtáblák és szarvasmarhát, kenyeret, zsákokat, batyukat szállító ladikok úsznak. A háttérben a kiscelli kolostor épülete magasodik. A naiv stílusú olajkép alsó egyötödén a következő négysoros, gótbetűs szöveg olvasható; Erienerung. Ein die Schrekens Nacht, von 15

ten u. l&

ca März 1838 Und Verlobung, zu der Mutter Gottes Maria Einsiedel. Gewitmet von Johann und Eva Hainz.

5 Ebből kitűnik, hogy hálaképről van szó, s ezért Schoen Arnold szerint

6 akár maga Hainz is festhette, feltételezésünk szerint még 1838-ban. 3. Az írásos források egyike úgy keletkezett, hogy az árvíz elmúltával az óbudai zsidó község elöljárósága elhatározta, hogy megörökíti a tragikus eseményeket. Felkérésük alapján Kohn József H(?), a helység izraelita német iskolájának héber nyelvtanára egy emelkedett hangvételű verses elégiában írta meg az Óbudán történteket, mely kis füzetben, német és héber nyelven „Schilderung der Schreckenstage zu Altofen durch die verheerende Donau-Uiberschwemmung, am 13,14, und 15 . März 1838."

7 címmel jelent meg 1838-ban Budán. Kár, hogy könyörgéssel, áldással, imával átszőtt dagályos szövegnek körülbelül csak a fele érdemleges adat és közlés. 4. Sokkal tárgyszerűbb s ezért kétségtelenül értékesebb Krenn György óbudai szőlőbirtokos és pálinkafőző, valamint utódainak naplójában az 1838. év leírása, amely kizárólag az árvízzel foglalkozik. A sváb fonetikával és helyesírási hibákkal írott részből megtudhatjuk, hogyan élte át és élte meg egy parasztpolgár a kritikus napokat. A teljesség kedvéért meg kell említenünk még, hogy Trattner János összefoglaló művében szintén található több értékes adat. Ezek, valamint az elsőként ismertetett kőnyomat 150 éve és széles körben ismertek. A hálaképről 1938-ban jelent meg az első és mindmáig egyetlen ismertetés.

8 Ekkor még magántulajdonban volt s csak 1972-ben került a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményébe.

9 Ellentmondásos a kétnyelvű füzet sorsa, amely 1838-ban jelent meg, de gyakorlatilag 150 évre feledésbe merült, feltehetőleg kis példányszámban való megjelenése miatt.

10 Bár 1938-ban egy rövid cikk

11 megemlékezett róla, ennek ellenére sem az ugyanezen évben rendezett centenáris kiállítás katalógusában, sem a Némethy Károly által szerkesztett tanulmánykötetben, sem a jó harminc évvel később megjelent hétkötetes „Budapest történetének bibliográfiájáéban

12 nem szerepel, hogy csak a legfontosabb lelőhelyeket említsük. A napló 1953-ban került a Budapesti Történeti Múzeumba. Első részét 1966-ban ugyan már publikálták,

13 de valójában sohasem dolgozták fel. Az 1838. évi árvíz óbudai történetének most első ízben történő összefoglalásakor e napló megfelelő részletét használjuk vezérfonalként. A kedvezőtlen előjelekről, illetve a veszélyhelyzet kibontakozásáról Krenn György nem jegyzett fel semmit. Úgy tűnik, hogy egy esetleges árvíz gondolata nem keltett 18