Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

meghaladta a 60 000 P-t. A hatóságilag lefoglaltatott zálogot azonban százezer pengőre lehetett becsülni. így a Margitsziget Rt-nak károsodástól nem kellett tartania. A Társaság életében közben tragikomikus szenzáció következett be. Az elhunyt ébredővezér Buday Dezső örökébe Petrovácz Gyula Wolff-párti építész került. A szociáldemokrata Peyer Károly nyugalmazott népjóléti és munkaügyi miniszter is az igazgatóság tagja lett. Ez a változás is hozzájárult a Spolarich-ügy kialakulásához. 1931-ben a hitelezők követelése a Margitsziget Rt-gal szemben ötmillió P körül mozgott. Törlesztés viszont alig történt.

73 Ugyanakkor a Társaság a legkíméletlenebb magatartást tanúsította Spolarich kötelességmulasztásaival szemben. A Spolarichok tragédiájának hiteles történetét élethűen tükrözi az a - Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke (Rakovszky) elé terjesztett - könyörgő folyamodványuk, amely egyben letagadhatatlan kortörténeti dokumentum

74 (7. kép). A kérelmet, Peyer elutasító magatartása nyomán elvetették. Közben az egykoron tekintélyes tisztes pesti polgár, kezében koldusbottal szökött ki a messzi Japánba a „hazai igazságszolgáltatás sújtó keze" elől.

75 A bérleményt felmondták, Spolarichékat a szigetről kirekesztették. A sokáig elszántan hadakozó bérlő, aki mégiscsak a maga és családja véres verejtékével fejlesztette ki a szigeti vendéglőt, az adósvédelmi rendelkezések minden törvényes lehetőségéhez folyamodva vérzett el. Az árverést az egész család, a barátok, sőt több hitelezőjének összefogása sem volt képes megakadályozni. Spolarichék, amikor a szigetre balsorsuk vitte, félmillió P értéket fektettek a szezonális üzletbe. Összeomlásuk után a kézizálogul lefoglalt leltárt a szigeti társaság saját szakértői 91000 P-re becsülték; mégis az árverésen - Spolarichék szerencsétlenségét kíméletlenül az utolsó fillérig kiaknázva - 40 500 P-ért sikerült a Margitsziget Rt-nak megkaparintania. Levonva ezt a követelés végösszegéből, további 28 742 P maradt fenn, amit a szigeti társaság sietett behajthatatlannak nyilvánítani. Ezáltal kettős célt ért el. Egyrészt az éttermi leltárt a következő évek mérlegében már kétszeres értékben számolhatta el, és így közel félévi veszteségének eltüntetésére nyílt lehetőség; másrészt a folyó mérlegben az összeget veszteségként „leírhatták", és ezzel indokolhatták gazdálkodásuk veszteséges voltát. Az új bérletre vonatkozóan a Vígszínház, az Ostende kávéházak, a Moulin Rouge vezetősége, a MAC s a Budapesti Általános Tejcsarnok tettek ajánlatot. A tárgyalások folyamán az első kettő visszalépett, a Moulin Rouget pedig nem találták elég szilárd vállalkozásnak. Végül is kibújt a szeg a zsákból. Rakovszky a MAC-ot látta legszívesebben a szigeten. Míg Spolarich eredeti bérleti összege évi 30 000 P volt, a MAC mindössze 10 000 P-ért csöppent bele a bevezetett s a modernné kialakított üzletbe. Csupán a Spolarichoktól megszerzett készlet után kellett használati díjat fizetnie. Az Igazgatóság azonban tudott kegyes is lenni. Tekintettel arra, hogy „Keblovszky igazgató úr 1232 P-s havi fizetésének a levonások után megmaradó összege nem állott arányban a betöltött vezető pozícióban a hasonló szolgálati állások munkakörével és javadalmazásával", a vállalat magára vállalta az illetmény után járó jövedclmi, kereseti, rokkantsági, valamint az ezek kapcsán felmerült nyugtailletékek fizetését. Sőt a Társaság az egyházi adót is átvállalta. A szociális gondoskodás nem ismert határt, mert tovább mentek és Salik Péter meg Salik Péterné parkmunkások részére, akik 52 éven át álltak „s mindenkor teljes megelégedésre" a Margitsziget szolgálatában, „a hosszú évtizedeken át teljesített munkásságukra s előrehaladott koruknál fogva (mindketten 68 évesek) 143