Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

Igazgatóság. De Kallós ügyvezető részére is megállapítottak, január elsejéig visszamenő hatállyal 24 000 K fix fizetést és 12 000 K drágasági pótlékot, míg nyereségrészesedését 6000 K-ban „garantálták". Viszont megfeledkeztek arról, hogy magát a tékozló igazgatóságot rövidesen senki sem garantálja. (Kallósné szigeti virágüzletével kapcsolatosan úgy döntöttek, hogy azt „a békekötést követő egy éven belül lesz köteles eladatni vagy megszüntetni".) Terveik szerint a Nagyszállóban csakis „betegek és hozzátartozóik" kaphattak volna lakást; gyakorlatilag biztosítva, hogy a fürdőorvos se járjon rosszul. Végül megjelent a főváros szervezetének ideiglenes módosításáról szóló VQ. néptörvény. Ez a jogi vívmány megszüntette a Fővárosi Közmunkák Tanácsát és a szigetet a fővárosnak juttatta vissza. 1919. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltását követően az ideiglenes állapot megszűnt a Margitszigeten. A sziget az összes gyógyfürdővel együtt a Népjóléti Népbiztosság hatáskörébe került, amely a főváros pazar szigetét a Központi Munkás- és Katonatanácsra bízta. A Tanácsköztársaság budapesti népbiztosainak egyik legelső intézkedése az volt, hogy március 27-én megszüntették a szigeti beléptidíjat. Az erről intézkedő rendelet Fővárosi Közlönyben közzétett szövege a következő: 52.522/1919-XVI. szám. A Margitsziget területének a nép számára való díjtalan megnyitása. A főváros népbiztossága elrendeli, hogy a Margitsziget területére is mindenki díjtalanul léphet, úgy hogy a sziget teljes egészében ezután a nép rendelkezésére áll. Megbízzuk a városgazdasági ügyosztályt, hogy ennek a rendelkezésnek végrehajtásáról haladéktalanul intézkedjék. Budapest, 1919. évi március 28. A főváros népbiztossága: Preusz, Vince A sziget kapitalista urainak későbbi kesergéseiből ismeretes, hogy az így elmaradt hasznuk kerek egynegyed millió K-át tett ki. Természetesen a forgalom minden addigit messze felülmúlt. Merőben új élet indult meg a szigeten. „Ahol azelőtt raccsoló mágnások, ingyenélő dzsentrik grasszáltak, az 1919. évi tavasz ott találta a szegény embereket. S mindez azon a Szent Margitszigeten történt, amely a rafinált élvezetekkel megédesített helye volt a gazdagoknak, ahol piperkőc, kivasalt, kifent ficsúrok, csipkés és ékszeres dámák suhogtak kedvenc randevúikra. És ez a tavasz - amelynél szebbet, vörösebbet addig még soha nem értek meg a kizsákmányolt proletárok

37 - mindenütt meghozta a változást." A szigeten egymást követték a proletárünnepélyek, amelyek közül kiemelkedett az 1919. április 13-i. Ezen a napon vörös díszt öltött magára a Margitsziget, ahol a nagyurak a „harminckétlevelű bibliá"-nak s a rulettnek akartak templomot emelni. Az említett ünnepély vasárnapra esett. A tömeg már déli tizenkét órakor özönlött a bejárat felé, ahonnan eltűntek a jegyváltó bódék. A fedett sétányon nagy tábla hirdette: „Minden a mienk!", „Világ proletárjai egyesüljetek!" Az elemi és polgári iskolák az egész fővárosból 128