Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Székely György: Magyarország és Buda városa Velence és Genova között a 14-15. század fordulóján = Ungarn und die Stadt Buda zwischen Venedig und Genua um die Wende vom 14. zum 15. Jahrhundert 9-19

a gyömbér (zinziber: gengber), a fahéj (cinamonium: fa hev) szót, a Besztercei Szójegyzék a gyapot szót is tartalmazza (bruetum: gaputh). Azok az esetek, ahol a magyar szó eredete vagy a közvetítő nyelv meghatározható, mutatják a kereskedelem irányait: a sáfrány magyar szava valószínűleg olasz vagy német nyelvből került át; a cukor magyar szava nem közvetlenül jutott át az olasz nyelvből, hanem egy olasz eredetű a magyarországi németségbe átkerült szón át; a gyömbér magyar szava nem német eredetű; a füge magyar neve velencei olasz eredetű ('fighe' többesszámú alak); a mandula magyar szava nem a latinból jött, hanem az észak-olasz nyelvből (friuli és bolognai párhuzamokkal).

9 Számot vetve a bonyolult helyzettel könnyen érthető Zsigmond tervének (1412, 1417) nagy hordereje, hogy csapást készült mérni Velencére azzal, tereljék át birodalma adriai forgalmát Milánón át Genovába. Milánó azoknak a kereskedelmi utaknak kereszteződésén feküdt, amelyek átvezettek északkelet és észak felől Itálián és éppen területén keresztezték egymást a Genovából és Velencéből vezető utak is. A Zsigmond-féle terv döntő része volt az, hogy a keleti áruk útja elkerülje Velencét. A terv bizonyos korábbi utak és átrakodóhelyek jelentőségét felismerve és korábbi kereskedői kapcsolatokra támaszkodva nem volt légből kapott. A Fekete-tenger forgalma már korábban is több közép- és kelet-európai ország szárazföldi útjait juttatta keleti áruhoz (Lengyelország, Magyarország, Ukrajna, Podolia, Moldva, Havasalföld): Zsigmond tehát nem alaptalanul bízta meg Johann és Konrad Fischer testvéreket, hogy kutassanak fel, illetve alakítsanak ki kereskedelmi utakat Kaff ából és Kiliából a Dunán felfelé haladva Magyarország és Németország felé. A küzdelem későbbi fázisában Zsigmondnak felötlött a Krímről Lengyelországon át Poroszországba irányuló kereskedelem is: 1420-ban a porosz rendi gyűlésen Heinrich Reimann királyi megbízottként fejtegette azt a kérdést, hogyan lehetne megtalálni a Kaffa felé vezető utat. A korabeli genovai kapcsolatok nem hiányzó realitására jellemző a nürnbergi kereskedő Ulman Stromer feljegyzése 1410 körül, aki az itáliai és a magyar forint némileg eltérő genovai értékét figyelemmel kísérte. Ha ilyen kapcsolatteremtőkre, útkeresőkre támaszkodott is Zsigmond, ő maga azonnal elejtette a távolsági kapcsolatok megújítását, amint a kereskedelmi háború végetért. Természetesen még szórványosabbak lehettek a kapcsolatok, amikre Zsigmond magyar vonatkozásban építhetett volna. Pedig bizonyos» 1402. évi magyarországi adatok utalnak genovaiakkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokra. Bartholomeo de Grimaldi, Callatrea kapitánya és Malchion de Spinula, Pera podestája játszottak pl. egyenlő szerepet egy olyan ügyben, amelyben Elempek János budai és Meynhardus lőcsei polgár, noha fel voltak szerelve perai menlevelekkel, érdekeikben sérelmet szenvedtek Grimalditól, aki elvette javaikat. Ha a sérelmet szolgálati helyén követte el, akkor ezek a magyarországi polgárok az 1400-as évek legelején járhattak Callatreában, ami pedig mint kisebb vár és kikötő a mai Jalta helyén volt, esetleg Szudak és Kaffa közt, de mindenképpen a Krím-félszigeten. De mert a genovai Grimaldi és Spinola családok címerei annak idején egyaránt díszítették Pera erődéinek falait, az eset Perában is lejátszódhatott. Az ilyen kapcsolatok mégsem voltak elégségesek a viszonyok felforgatásához. Az 1430-as évek fűszerár emelkedése megmutatta a nagyszabású útelkanyarítás nem gazdaságos voltát. A Keleten keresett utak nem tudták pótolni a velencei utat, sem az adriai köztársaság politikai szerepét, amit mint az oszmán terjeszkedés egyik gátja játszott. Velence maradt hát az Adria irányító ereje.

10 15