Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

5. „Többen próbálkoztak a fortepiano és a csembaló építéssel. Kár, hogy ezek a tehetségek a sötétségben, buzdítás híján az első kísérleteknél megtorpannak" (J. von Csaplovics: Gemälde von Ungarn I. Pest, 1829,327.) 6. A pesti zongoragyártás ill. hangszerkészítés történetével az elmúlt száz évben a következő tanulmányok foglalkoztak: Beregszászy 1874, 1879; Ismeretlen szerző: Klavierindustrie in Ungarn. Pester Lloyd 1883, 141; Sekunda K: A hangszerkészítő ipar múltja és jelene. Budapest, 1926; hoz 1936, 263-267; hoz 1926 a) 114-117;/5oz 1928, 78-85; hoz 1926 b) 91 -109; Gábry 1962,331 -334. 7. BFL-BZ. Hartmann Vilmos kérvénye a budai tanácshoz, melyben adója elengedését kéri. Adófizetési felszólítás 1785 és 1786-ra. (1786. V. 12.) Walter Ignác a bécsi rajzakadémia tagja, 1778-tól a budai tanítóképző, később a pesti rajziskola vezető tanára. Fináczy 1902,292 - 293. 8. A cikk. az Allgemeine Musikalische Zeitungban jelent meg. (Leipzig, 1807) Közli Paul 1868, 120. 9. A fortepiano ezekben az években már Pesten és Budán is ismert, de általánosnak még nem mondható. A realitást nemcsak a budai tanítóképző esete tükrözi, hanem a megjelent zeneművek is. Bengráf József 1790-ben megjelent XII. magyar tánca címlapján a magyar feliratban „Klávikordiumra valók" franciául „Clavecin ou Piano-Forte" szerepel. Gáti ,A kótából való klavírozás mestersége" című műve is klavikordra készült, hiszen szerepelteti a billentyűs hangszerek közül csak ezen a halk hangú szobahangszeren megvalósítható vibrátó és portató jelét, a „reszkettetést" és a „mozgatást" is. (Buda, 1802) 10. Ebben a szövegösszefüggésben: klavikord, egyébként a klavír általában a kisebb méretű billentyűs hangszerek neve. Álljanak itt a korban általánosan használt egyéb elnevezések is: az instrument" fortepianót és klavikordot egyaránt jelentett, a „Flügel" a billentyűs hangszer szárny formájára utalt, 1780 után általában a fortepianora használták. A különféle írásmódban előforduló fortepiano elnevezés mindig kalapácsszerkezetes hangszert jelentett. A zongora szó a nyelvújítás szülötte. 11. 1775 előtt kb. 12 mesterjoggal rendelkező hangszerkészítő élt a város falain belül, és körülbelül ugyanennyi koncesszióval rendelkező, a falakon kívül. 1791-1815 között 207 hangszerkészítő élt Bécsben, közülük 142 zongorakészítéssel foglalkozott. H. Haupt: Wiener Instrumentenbauer von 1791 bis 1815. Studien zur Musikwissenschaft, Graz, 1960,120 -184. 12. Jahrbuch der Tonkunst von Wien und Prag. Wien, 17% Közli Badura-Skoda 1980,90. 13. Vezető szerepét 1850-ig megtartotta. Vö: Paul 1868,136. 14. Dóka 1979,82; hoz 1926 a) 15. Czeiner Alajos műhelyét halála után Peter Ignác vette át (1805?), Hartmann mesterjogát Schick György folytatta (1818): hoz 1936; Franz Plersch házasságkötéssel kívánt pesti hangszerkészítői jogot szerezni (1828): BFL-Hcl. 16. BFL-Int. a. n. 2338. 17. A soproni asztalos fia, a későbbi neves orgona- és zongorakészítő, Christian Kleeblat 1794-ben polgárjogot kért, valamint azt, hogy mint orgona- és hangszerkészítőt, asztalos mestermunka elkészítése nélkül vegyék fel a soproni asztalos céhbe. A soproni tanács a helyi asztalosok és a kőszegi orgonaépítő, Klügel véleményét kérte, akik természetesen tiltakoztak az újabb konkurens letelepedése ellen. A tanács két évvel később azt javasolta Kleeblatnak, hogy utazzék Bécsbe, mert ott talál olyan szakembert, aki meg tudja ítélni hangszerkészítői munkáját. Bárdos K: Sopron zenéje a 16-18. században, Budapest, 1984,146. 18. Pl. Franz Zobel esetében: BFL-Int. a. n. 2338. 19. BFL-Hcl. 20. BFL-BZ. 21. A teke formájú zongora valószínűleg golyóbisba rejtett kicsi zongorácska volt. Hasonló 198