Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

munkát igényel. E tények ismeretében meglepőnek látszik, hogy a 18. század végén és a század fordulóján, más hangszerek készítőihez viszonyítva sok zongoraműves telepedett le Pesten és Budán. A jelenség magyarázata elsősorban zenei: a hangversenyeken egyeduralkodó bil­lentyűs hangszer, a csembaló dinamikai képessége a pengető szerkezetből adódóan rendkívül korlátozott volt és e tulajdonságát a különböző kombinációkban használható regiszterek sem tudták feledtetni. Az egyszerű, érintőmechanikás kis klavikordok ugyan rendelkeztek a kívánt dinamikai képességekkel, de halk hangjuk miatt elsősorban gya­korlóhangszerként voltak népszerűek. A zenevilág pedig türelmetlenül vágyott egy olyan billentyűs hangszer után, amely nagy, koncerttermet is betöltő hanggal, ugyanakkor a klavikordéhoz hasonló, széles skálájú árnyalási lehetőséggel rendelkezik. Erre csak az új hangszer, az eddigiektől eltérő szerkezetű/orte/w'űno volt képes. Annak ellenére, hogy a kalapácsszerkezet megbízhatósága és teljesítőképessége még az akkori közönség véleménye szerint is hagyott kívánni valót maga után, a fortepiano az 1770-es évek újításai után hallatlan népszerűségre tett szert. 3 Kialakult egy új iparág: a zongorakészítőké, London, Párizs és Bécs központokkal. Minden év valamilyen technikai újdonságot hozott és minden öt évben elavulttá vált a korábbi konstrukció. Az új hangszer iránt a pest-budai közönség is érdeklődött: az 1790-es évektől már sok dokumentumot ismerünk a fortepiano itteni használatáról is. 4 Az első fortepianók Bécsből, Walter, Schanz, Rosenberger és más mesterek műhe­lyeiből kerültek Pest-Budára, de hamarosan a helyi orgonakészítők is elkészítették az első darabokat. „Mehrere versuchten sich auch im Bau von Fortepiano-Clavicembalo ect. Nur schade, daß solche Talente größtentheils in der Dunkelheit und ohne Aufmun­terung bei den ersten Versuchen stehen bleiben." írta 1829-ben megjelent munkájában a kor egyik jeles leírója. 5 Kik voltak ezek a tehetségek? Mi biztosította a zongorakészítő iparág fellendülését az 1800-as évek első évtizedeiben és mi volt a rövidesen bekövetkező hanyatlás oka? Annyi bizonyos, hogy nem csak a „sötétség és a buzdítás hiánya". A pest-budai hangszer­készítők felvevő piaca eleve szűk volt, hiszen ők a zeneértő városi polgárok speciális luxusigényét elégítették ki. Noha a háborús események sok szakmának biztosították a piac bővülését, a hangszerkészítőké nem tartozott ezek közé. Annak ellenére, hogy a gabonakonjunktúra nyomán beáramló pénz megnövelte a luxuscikkek iránti keresletet, a zongorakészítő mesterek pénztárcája vékony maradt; a drága, kényes, gyorsan elavuló kalapácszongora nem bizonyult jó befektetésnek. A pest-budai zongorakészítés kezdete, virágzása majd 1848 után bekövetkező hanyatlása a helybéli hangszerkészítő céh működésének éveit íveli át. Ezért az áttekintett időszakot a hangszerkészítők első ízben benyújtott, céhprivilégiumot kérő felségfolya­modványának keltezése és a céhek megszűnését kimondó törvénycikk dátuma (1817­1872) határolja. Ugyanezek az évtizedek azonban magukba foglalják a zongora konstrukciója és gyártása történetének legfontosabb állomásait az útkereséstől a modern zongora kialakulásáig, a céhes szokás szerint működő műhelyektől a zongoragyártásra specializálódott nagyüzemek létrejöttéig. 6 149

Next

/
Thumbnails
Contents