Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99

a budai török számára. „Ezen szántói völgyet a török időben a budai török barátok bírták és az ó budaiak kaszálták felibül azon török barátok számára... a fátens maga is hordott onnét szénát, az atyja pedig kaszálta is feliben" - olvasható a 63 éves óbudai Molnár István vallomásában. A 75 éves pátyi Vigh István elmondta, hogy „török időben is török uruk kaszáltatta ezen vőgyet, úgy mint szántói határt, és gyermek lévén a fátens, az apja elhoszta magával..." Mások elbeszélték, hogy a bogdányiak, tótfalusiak és monostoriak meszet és fát hordottak a szántói hegyekből a budai basa számára. Puszták használata A pusztafaluk földjét a török megszállás idején a környező települések lakói meglehetősen szabadon használták, még akkor is, ha arra egy meghatározott helység tartott igényt. Az ugyanazon földesúrhoz, Zichy Istvánhoz tartozó két falu, Bogdán és Tótfalu között 1660-ban azért keletkezett viszály, mert a bogdániak a Tótfalu által használt Várad .puszta területiéről elvitték a tótfalusiak lekaszált szénáját és levágott fáját. À kihallgatott tanúk közül a pócsmegyeri Szabó Márton azt vallotta, hogy „eő is kaszálta azon liget erdőt, de sém tótfalussi, sem bogdányi, sem más helybéli ember nem háborgatta eőtet". A tordai Bajcsi Mihály elmondta, hogy „hordotta bogdányi erdőt, és néha néha meg is fogták a bogdányiak az szamarakkal s azt mondották a bogdányiak: a Bogonyi patakon alól a Karicza nevű erdő Váradhoz való erdő az, s horgyátok azt." 1696-ban a Zsámbék és Csonkatebe puszta közötti vitás határ ügyében Halász István 50 éves toki lakos azt vallotta, hogy a pusztát, amelynek igaz urát ő nem tudja, „az török hatalmasul Sámbékhoz usuálta". Szabó János 45 éves toki jobbágy „maga is hordott pénzért szénát a töröknek" Csonkatebe határából. Öt pátyi tanú is elmondotta, hogy a török Zsámbékhoz csatolta Csonkatebe földjét.

62 1697-ben a Muslay-család által Borosjenő birtokáért indított perben Madarassy Gergely 40 éves óbudai jobbágy úgy vallott, hogy „török ideiben maga bírta az megh írt Gyenőt öt vagy hét esztendeig", de csak a török úrnak adózott utána. Szántó pusztát is az óbudaiak használták, azon felül, hogy a törökök részére is kaszáltak ott. 1710-ben Nemes György 60 éves óbudai jobbágy úgy emlékezett, hogy egy Csobánka felé eső rétet még atyja vásárolt meg egy Hasszán iszpaha nevű budai töröktől, 40 imperiálisért, s ezt a rétet azután Buda visszafoglalása után is használták, egészen 1702-ig, Szántó betelepüléséig. A szántói határok ügyében 1724-ben tartott tanúkihallgatáson az 56 éves monostori Marusy János azt vallotta, hogy „török időben is, a szántói hegyekbül fát, meszet hordván ..., látta az Ó Budaiakat csoportossan, hogy ezen kúttúl fogvást föl kaszálták a szántói földet... ". Sok esetben a magyar földesúrnak fizettek a puszták használatáért. A Pomáz és Kalász ügyében 1662-ben tartott vizsgálat alkalmával a tanúk - mint erről feljebb már szó volt - elmondták, hogy az óbudaiak és a szentendreiek is bérelték e faluk földjét, amikor azok még pusztán állottak, és Bornemissza Bolgár Pálnak fizettek utána bért. 89