Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99
GÁL ÉVA BUDA KÖRNYÉKE A TÖRÖKTŐL VALÓ VISSZAFOGLALÁS IDEJÉN A Buda környéki települések sorsa fennállásuk óta szorosan kapcsolódott a fővároséhoz. A város körüli 2-3 mérföld sugarú körön belüli területet mindig sok szál fűzte Budához. Az eredetileg nagyrészt királyi birtokot alkotó helységek az egymást követő eladományozások folytán több ízben is magánföldesurak kezére kerültek, a török hódítást megelőző évtizedekben azonban a királyi hatalom - a koronabirtokok elidegeníthetetlenségének az 1514. évi VII. törvény 2. és 3. cikkelyében történt törvénybe iktatása segítségével- erőfeszítéseket tett a Buda körüli birtokok megtartására, illetve visszaszerzésére. 1541 után a Buda körüli helységek nagy részét mindenesetre királyi birtoknak tekintették, mind magyar, mind pedig török részről. A török hatalom - amely maga is kincstári birtoknak minősítette a jelentősebb Buda körüli településeket - a Ferdinánddal kötött 1547. évi békében elismerte a magyar király jogát e terület adójának beszedésére. Tata eleste (1557) után a Buda környéki egykori királyi birtokokat a királyi kézen maradt komáromi váruradalomhoz rendelték. Erről a tényről először a komáromi uradalom Burggrafjának (tiszttartójának) számadásai tudósítanak 1569-ben. 1 De már a Szolimán és Ferdinánd közti 1559. évi békeszerződés is tartalmazta azt a kikötést, hogy a török fél nem akadályozza a komáromi várhoz tartozó helységeket szolgáltatásaik teljesítésében, a magyar király pedig elismerte a törökök jogát ugyanezen falvaknak adóztatására. 2 A Budán berendezkedő töröknek nagy érdekei fűződtek ahhoz, hogy a környék települései fennmaradjanak, hiszen lakosaiknak jelentős szerepük volt Buda ellátásában. S bár ezen érdekek a harci események idején sokszor háttérbe szorultak, mégis hozzájárultak ahhoz, hogy Buda környéke a török időkben se váljék pusztasággá. A török megszállás alatti és az 1686 körüli települési viszonyok vizsgálatának fő forrásai a török adóösszeírások, a komáromi számadások és urbáriumok, a magyar részről végzett portaösszeírások, regnicolaris és dicalis összeírások, a Budai Kamarai Felügyelőség (1690-től: Igazgatóság) által 1686 után készített különféle birtokbecslések és összeírások, továbbá szórványosan fennmaradt más iratok (jobbágyfolyamodványok, határperek stb.). Az adóztatás céljából készített összeírások természetesen soha nem adhatnak hiánytalan és teljesen megbízható képet a szóban forgó területről, hiszen mindig számolnunk kell az adózó lakosság önvédelmi törekvéseivel, amelyek az adóalap kisebb-nagyobb mértékű eltitkolását eredményezték. Közismert, hogy a jobbágylakosság sokszor elrejtőzött az összeírok elől, vagy legalább jószágai egy részét letagadta. Az összeírások adatai ezért nem csupán a lakosság nagyságát és gazdálkodását illetően hiányosak, 77
