Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gerelyes Ibolya: Török leletegyüttesek a budavári palotából, 1972-1981 = Türkische Fundkomplexe aus dem Burgpalast von Buda, 1972-1981 21-75

I. Talpastálak 1. Sgraffito díszes tálak: A hódoltság legkorábbi szakaszától, az 1540-es évektől kezdődően jelennek meg Magyarországon. Külön érdekességük, hogy nem terjednek el a hódoltság egész területén. Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a 17. század elejéig használatban vannak. (75/14,78/5, VIII., 74/13,80/2 lelőhelyek, 2. kép 1; 3S-4. kép). Egyetlen esetben került elő sgraffito díszes tál 17. század második felére keltezhető anyaggal együtt. (74/47 lelőhely, 2. kép 2). 2. Sgraffito mintát utánzó, festett talpastálak (álsgraffito): E típust a sgraffito díszes tálak helyben készült utánzatának tarthatjuk. Készítésük és használatuk ideje - az eddig feldolgozott anyag alapján - a 16. század végétől a 17. század elejére - első felére tehető. (75/14,78/4, 80/2,74/14 lelőhelyek, 16. kép 2; 7. kép; 13. kép 6; 5. kép 2). 3. Egyszinmázas tálak: A hódoltság egész területén elterjednek. a) Csorgatott mázasok. 16-17. századi előfordulásukra egyaránt van példa (75/14, 74/47 lelőhelyek, 11. kép 5) b) Rovátkolt pereműek. 16. század végi, illetve 17. századi előfordulásukra egyaránt találunk példát (75/14,77/8,74/47 lelőhelyek, 6. kép 3; 12. kép 2,3,6) c) Különböző perem- és talp-kiképzésű, egyszínű tálak. Előfordulásuk a hódoltság egész területén, a teljes időszakban jellemző (77/8,81/2,74/47 lelőhelyek, 12-13. kép). II. Korsók 1. A vörös, vagy világosbarna színűre égetett, mázas, kiöntőcsöves, tölcséres szájú korsó típus a töröklakta területeken mindenütt elterjedt. Egyértelműen 16. századi darab az eddig közölt anyagban nincs, így e típus magyarországi használatát a 17. század elejétől tekinthetjük biztosnak (78/4, IV., 81/11A lelőhelyek, 19. kép 2; 11. kép 7; 10. kép 3) 2. Szürkére égetett, kívül besimított felületű, gyakran apró, bepecsételt mintával, vagy bekarcolt hullámvonallal díszített edények. Többféle formai változatuk létezik, kiöntőcsővel, vagy anélkül, többféle perem- és nyak-kiképzéssel. A 16. század 30-as éveitől a hódoltság végéig használatban vannak, sőt tovább élnek szinte napjainkig. Nem terjedt el ez a típus a hódoltság teljes területén egyforma mértékben (75/19,77/8,78/5, II., IV. lelőhelyek, 8. kép 1; 9. kép 2,4; 11. kép 7). III. Kancsók 1. Vörös vagy világosbarna anyagú, hengeres nyakú, mázas kancsók. a) Egyfülű, általában kisméretű edények. A hódoltság egész időszakára és teljes területére jellemzőek (75/19 lelőhely, 6. kép 4; 9. kép 3). b) Kétfülű kancsók, vagy tárolóedények. Bevagdosással tagolt bordával, vagy anél45